Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 4./1988 ősz (Pécs, 1988)

A szlavóniai magyar népcsoport statisztikai adatai 1900-1981-ig

A kisebb települések nyelvjárásáról nincsenek ismereteim, a megismerés külön kutatómunkát igényelne, a dolgozatom célja más volt. A négy, illetve három község nyelvjárását csak nagy vonalakban kívánom ismertetni az általános kép kialakítása érdekében, felhasználva Penavin Olga publikációit. Penavin 0.: Szlavóniai (kórógyi) szótár l-ll-lll. Újvidék 1968-78-81. Penavin 0.: Szlavóniai hétköznapok Újvidék 1973. A szlavóniai magyarság a századforduló táján Baranyához tartozóan élt, fejlődött, ugyanazt a nyelvet beszélte, de különféle időkben végrehajtott telepítések eredményeképpen megváltozott a szlavóniai magyar falvak környezete, lassanként magyar szigetté változtak vagy beolvadtak a horvát etnikumba. A századforduló elején a Baranyából való elszakadás a nyelvben is meglátszik. Részint a nyelv megakadt fejlődésében, az elválás idejének fokán, nagyon sok ősi tulajdonság is jelentkezett. A fonetikai alap sem mentes az idegen hatástól, de legszembetűnőbb a változás a gazdasági és társadalmi fejlődésben, művelődésben, gondolkodásban bekövetkezett változásokra rendkívül érzékeny szókincsben. Napjainkban is érezhető a változás, mert a kétnyelvűség és a kényelmesség sok idegen szó beáramlását teszi lehetővé, ugyanakkor a beolvadó idegen is terjeszti a másfajta lexikális realizációkat, sőt a másfajta fonetikai realizáció is belopakodik a magyarok fülébe és a szókészletébe. Sok olyan ősi szó, szóalak őrződött meg a szlavóniai magyarok nyelvében, amely másutt már régen eltűnt. Ezek mellett sok a szláv átvétel is. A felszabadulás előtti átvételek hangsora némi módosulással beilleszkedett a hangrendszerbe, jelentésük többnyire megmaradt, s ma már a közösség szókincsébe tartoznak. Ezek az átvételek többnyire kultúrszavak: ruhadarabok, házieszközök, szerszámok, ételek, növények, állatok elnevezései. A másnyelvű népekkel való együttélés erősen érződik. Az új idegen szavak átvétele ugyan még nem illeszkedett be a hangszerbe, de a peremszókincsben jelentékeny változásokat idéztek elő. Ezek a szavak inkább generációs különbségként jelentkeznek, főleg az új, változott életre vonatkoznak és hivatalos kifejezések. Pl.: ádruga (szövetkezet), milicija (rendőr), mejica (alsóing), hibri (hibrid kukorica) stb. A szlavóniai magyar falvak nyelvére magánhangzók képzésében jellemző az illabiális tendencia: 1. az illabiális a használata általános, függetlenül minden helyzetben. Pl.: álma = alma, pregácsa = kötény, 2. az illabiális e-zés előfordul: hangsúlyos helyzetben Pl.: esze= össze, hangsúlytalan helyzetben Pl.: vider = vödör, 3. illabiális i-zés is van: hangsúlyos helyzetben Pl.: nyist = nyüst. Jellemző még a szlavóniai magyarok nyelvére a rövid magánhangzó megnyúlása is. Ez eredetileg az idősek nyelvében az érzelmileg erősebb fok kifejezője volt, a fiatalabbak azonban már az érzelemmentes beszédben is hosszabban ejtik a rövid magánhangzókat. Pl.: cúkor = cukor, tudom =tudom. A mássalhangzók ejtésében említésreméltó az apalatális l-zés, Pl.: Iuk = lyuk, selöm = selyem á A platális ny-zes: Pl.: fony = fon. Az expolizív gy-zé , Pl.: gyüvök= jövök. Szentlászlón és Haraszti nyelvjárásban megtaláljuk a hosszú mássalhangzók rövid ejtését, Pl.: kél = kell, leni = lenni. De az ellenkezőjére is van példa. Pl.: táníttó = tanító. Az öregeknél megőrzött a régi: sz, cs, c, s. A fiatalok már ritkán ejtik ezeket a hangokat. A hangzóilleszkedésben a -ka kicsinyítőképző az -i kicsinyítőképzős személyneveknél csak mélyhangú változatban használatos: Pl.: Éviká, Pistiké. A torlódásoldó tendencia itt is élő. Pl.: klupa = kulup, szh: brana = bároná. A mondatok, különösen az összetett mondatok szerkesztése igen változatos. A szlavóniai nyelvjárásban mindig a kifejezendő tartalom, helyzet, lelkiállapot szabja meg, hogy melyik rész áll elöl, a főmondat-e vagy a mellékmondat, esetleg a főmondatba ékelődik a mellékmondat, illetve a mellékmondatba a főmondat. A szemléletes, sokszor képszerűén megelevenítő előadás mindig leköti az idegent. Gyűjtőútjaim alkalmával különösen a legelején, erősen figyelnem kellett egyes szavak jelentésére, hogy a