Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 4./1988 ősz (Pécs, 1988)

Egy még nem közölt Hodó-fafaragvány

Egy még nem közölt Hodó-faragvány Több, mint tfz esztendeje foglalkoztam évkönyvünk lapjain az Ormánság egyik kiváló faragójával. Cikkemre [Hodó Mihály tárgyai a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának gyűjteményeiben - JPMÉ XX-XXI. (1975-76; Péca, 1977.): 203-215], bár ó lektorálta, nem hivatkozott HOFER Tamás, aki a Magyar Néprajzi Lexikonban Irt róla [2. kötet (1979): 565] Hodó Mihály (19. sz. második fele): Somogyban és Baranyában tevékenykedő juhász, faragó pásztor. Nevét Viski Károlynak feljegyzéséből ismerjük, melyet az egyik művére tett. Datált tárgyai az 1870-es, 80-as évekből maradtak fenn: — tükrösök, --borotvatokok, — vetélők, —mángorlók, szaru — sótartők karccal és választóvízzel díszítve. Karcainak vonalvezetése páratlanul hajlékony és érzékeny. Fanyar tekintetű, komor betyárokat ábrázolt csapatban vagy a kedvesükkel, hosszú furulyán játszó pásztorokat, kényes léptű, karcsú szarvasokat, baglyokat, madarakat. (Ábrákat 1. az 566. oldalon!) - írod. Fél Edit-Hofer Tamás: Parasztok, pásztorok, betyárok (Bp., 1966); K. Csilléry Klára: Népművészetünk története (Bp., 1971). Hohr Tamás A Hodó-lrodalom nemcsak az én írásommal és az Imént idézett lexHcon-clkkszóval bővült, hanem egy önálló művel is. S. KOVÁCS Ilona: Hodó József faragópásztor munkál c. összeállítása Kaposvárott, 1981-ben jelent meg A Somogy megyei Művelődési Központ módszertani segédanyaga megjelöléséssel. A 14 gépelt lapnyi szöveghez 56 ábra (+ a mappa címlap-rajza) kapcsolódik. A budapesti Néprajzi Múzeum Hodó-anyagát mutatja be a szerző négy részletrajzon és 22, a rossz nyomdatechnika miatt alig élvezhető fotón. A mappában 30 rajzos tábla is helyet kapott: a fotókon közölt tárgyak kiterített rajzai ezek - sajnos nem derül ki, hogy ki készítette őket. A szerző, aki 1980 nyarán a budapesti Néprajzi Múzeumban kiállítást rendezett Hodó faragványaiból, Madarassy László gyűjtőfüzetei alapján (nem ártott volna ezeket szó szerint, pontos hivatkozással idézni I) azt állítja, hogy e kiemelkedő tehetségű faragó keresztneve József volt, és saját gyűjtései nyomán azt is közli, hogy nem juhász, hanem