Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 4./1988 ősz (Pécs, 1988)

Egy sokoldalú anyag a plextol

EGY SOKOLDALÚ ANYAG, A PLEXTOL A kerámia és ezen belül a régészeti kerámia restaurálásáról általában kevés szót ejtünk, vagy csak ritkán beszélünk róla. A technika, a kémia kevés esetben társul a restaurátorhoz, a restaurátor magára van utalva — természetesen a régész irányításával —, a kezére, érzésére, leleményére és ügyességére. Most mégis essék pár szó a régészeti kerámia restaurálásáról, a munka közben előbukkanó problémákról és annak inkább a tapasztalatokból, „fortélyokból" eredő megoldásáról. 1987-ben kolléganőmmel, Horváth áztatással tisztítottuk. Ezek a gyenge foszforsavas fürdők a jól kiégetett kerámiáknál alkalmazhatók. A Zók-várhegyi anyagnál több esetben találkoztunk olyan edénytöredékkel, amelyek mészbetétes díszítésűek voltak és ugyanakkor erősen vízkövesek a töredék már részein. Az ilyen kerámiáknál gond a savas tisztítás, a savas fürdő, mivel az sérülékeny, könynyen feloldja a savas víz. A véletlen folytán jöttem rá a megoldásra, amelyet azóta rendszeresen alkalmazok sikerrel. Már régóta megfigyeltem a Plextol tulajdonságait. Általánosan használjuk vízzel oldva a régészeti kerámia konzerválására. Több rétegben felvíve, majd a kiszáradását megvárva a hártyaszerű műanyagot letépve, tisztításra is alkalmas. A sűrű Plextol több rétegben felhordva ugyanakkor jól záró réteget képez, és így elláthat savas fürdők esetében védelmi funkciót is. Az edénytöredék, amin ezt legutóbb A Plextol Évával a Zók-Várhegy korabronzkori település anyagával foglalkoztunk. Közösen válogattuk, osztályoztuk az anyagot. A kerámia mosása csak abban az esetben hárult ránk, hs azt az anyag milyensége megkívánta. Gondolok itt a gyenge megtartású anyagokra, amelyeket óvatosan ecsettel és mechanikus úton végeztünk folyamatos átitatás mellett. Ide sorolhatjuk még az erősen szennyezett, meszes-vízköves kerámiát, ezeket gyenge savas fürdővel majd kifőzéssel, illetve leválasztása alkalmaztam a Zók-várhegyi anyagból való, a korabronzkorban a Vucedol kultúra egyik jellegzetes edényformája, ebben a megformálásban kizárólag a Szerémség, Szlavónia és Baranya megye területére jellemző. Csonkakúpos aljú, enyhén kihajló peremű tál, hasvonalán mészbetétes díszítéssel, amely a lapos fogók és a perem közötti szakaszon díszített mezőt alkot. Vékonyfalú, jól iszapolt. A mészbetét a tűzdelt vonaldísszerű mészbetétágyba került és az égetés során stabili-