Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 4./1988 ősz (Pécs, 1988)

Az Ormánság emlékezete

vét is meg kell változtatni annak a tudománynak, mely most már valóban a tömegek reális, kulturális problémáit fogja kutatni. Az új néprajztudomány neve pedig legyen történeti vagy szociális antropológia. Valóban, az európai, honi néprajztudomány (tehát amely nem idegen földrészek törzsi társadalmaival, hanem a hazai parasztsággal foglalkozik) más művészeti tudományokhoz hasonlóan nem a részletes, teljes valóságot kívánta feltárni, hanem egy paraszti műveltség teljesítményeit, modelljét akarta megrajzolni, egy már szinte mára teljesen eltűnt esztétikai és etikai rend kis tájakra, néprajzi csoportokra jellemző képét. De hasonlóan jár el minden művészettudomány is. Az irodalomtudomány és művészettörténet sem foglalkozik egyegy korszak minden írásművével, az újságcikkektől kezdve tehetségtelen fűzfapoéták alkalmi alkotásaiig; a művészettörténet sem veszi számba egy korszak minden épületét, festményét és szobrát, csak a legsikerültebbeket, a művészi értékű alkotásokat. A néprajzot is ez a szemlélet irányította, hogy nem mindent, csak a jellemzőt, a modellértékűt mutassa be a paraszti világból. Kiss Géza, amikor leírja az Ormányság népi műveltségét, — ilyen modellt mutat be, szinte a helyszíni riport elevenségével, esetlségével — de e mögött több mint húsz év tapasztalata, megfigyelése áll —, ugyanakkor megbízható statisztikai adatsorokkal tárja fel e paraszti kultúrát hordozó nép pusztulását a gyilkos elkülönözés igazságtalanságalt, a születésszabályozás és birtokpolitika részletelt Is. Benne a művészettudomány érzékenysége és a népismereti tudomány lelkiismeretessége ötvöződik egésszé. Egyszerre Ihletett értője és átélője egy paraszti hagyományos műveltségnek és ugyanakkor megalkuvást nem Ismerő bírálója a társadalmi rendnek és politikának. Még ennél is tovább megy. Nem elégszik meg a baj feltárásával, megírja a kibontakozás a gyógyítás egyetlen lehetséges útját: gyökeres lelki, társadalmi és kulturális reformok szükségességét, beleértve a földreformot is. A könyv vádirat: Ormányság nyomorúságáért az egész magyar társadalom felelős, leginkább a bajokat elkendőző, azokról a tudomást venni nem akaró vezetők. Az egész magyar társadalom szellemisége, részvétlen önzése és rövidlátása kerül a vádlottak padjára. Ez a felkiáltás — ő is érezte már — későn érkezett. Az Ormányság megmentésére nem történt semmi érdemleges. A magyar társadalomnak csak kis része figyelt fel és figyel fel ilyen vészkiáltásokra. Az 50 évvel ezelőtt megjelent könyv az Ormányság pusztulása után is kegyetlenül időszerű. Andrésfalvy Bertalan