Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 4./1988 ősz (Pécs, 1988)

Magyarországi bogárritkaságok a Villányi-hegységből

törmeléktalajok, lejtősztyepp társulásának tagja. Nem tűri a talaj bolygatását, ezt védelménél szem előtt kell tartani. A teljes kipusztulás szélén áll a rozsdás gyűszűvirág. A magas termetű, impozáns szépségű növénynek ma már csak 20-30 példánya él a kőbánya által erősen bolygatott területen. Néhány egyéb Mecsek-környéki lelőhelye is van, bár mindenütt erősen veszélyeztetett, esetleg már el is tűnt egy-egy élőhelye. Fokozottan védett növényfaj, ,,eszmei értéke" 5000 Ft példányonként, tehát egyetlen példányának elpusztításáért ennyi bírságot szabhatnak ki a meggondolatlan károkozóra. Egyébként ugyanennyi az értéke a magyar kikericsnek, a bakszarvú lepkeszeg pedig 3000 Ft-ot ér. A védett növények pénzbeni értékét kifejezni nem szerencsés dolog: egy kipusztult növényfaj éppen úgy egyszer mindenkorra megsemmisül és pótolhatatlan, mint mondjuk egy középkori templom vagy egy Munkácsy festmény, így értéke pénzben felbecsülhetetlen. Dr. Nógrádi Sára—

Dr. Uherkovich Ákos Magyarországi bogárritkaságok a Villányi-hegységből A növények és állatok nem egyenletesen népesítik be bolygónk felszínét, hanem annak csak bizonyos területein fordulnak elő. A hegységek, még az olyan kis terjedelműek is, mint a Villányihegység túlnyomórészt más élőlényeknek adnak otthont, mint a környező sík vidék. Az északi lejtők és a déli lejtők lakói között viszont még nagyobbak a különbségek. A legtöbb növény- és állatfaj elterjedésének középpontja körül jóval gyakoribb, mint elterjedési határainak közvetlen közelében. Ez könnyen érthető és természetes, hiszen életkörülményei ott már — egy vagy több szempontból kedvezőtlenebbek az elterjedés centrumában élőkénél. Ezért, ha az elterjedés határa kis országunk valamilyen tájegységére esik, már — hazai viszonylatban — ritka növény- vagy állatfajról beszélhetünk. Az is előfordulhat, hogy a kedvező életfeltételek csak hegységünktől távol vannak meg és mivel ott részben mások a természeti viszonyok, itt, hegységünkben bennszülött (endemikus) alfaj alakul ki, amelynek már nincs szaporodási kapcsolata a távol élőkkel. A Villányi-hegység nagyon közel helyezkedik el a mediterrán területekhez, ezért a mediterrán élőhelyekhez kötött élőlények egy része még hazánknak ebben a déli hegységében is meg tud élni, nyugatabbra, vagy északabbra azonban már egyáltalán nem. Magyarországon a rendszeresnek mondható bogárgyűjtés és az eredmények tudományos feldolgozása mintegy 150 éve kezdődött. De mivel 6000 körül van az összes Magyarországon élő bogárfajok száma, ez a munka még ma sem mondható teljesnek. Az alapos gyűjtések utáni bogárhatározások minden évben hírt adnak eddig Magyarországon még nem ismert néhány bogárfajról. A ritkaságok legtöbbje a hegység déli lejtőin él. Különösen a Szársomlyó puszta- és sziklafüves növénytársulásokkal borított lejtője alkalmas arra, hogy menedéket adjon a melegkedvelő és szárazságtűrő fajoknak. Ilyen a ragadozó