Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 4./1988 ősz (Pécs, 1988)

Virágok, amelyekben csak gyönyörködni szabad

kőrétegek csaknem derékszögben megbillentek, és tulajdonképpen a hegy hoszszan elnyúló gerincét alkotják. Az északnyugati és különösen a délkeleti lejtő igen meredek, rajtuk csak vékony termőréteg maradhatott meg a sziklák mélyedéseiben. A hegy déli lábát lösztakaró fedi, ma ezen szőlők vannak. A hegy éghajlata is egészen különleges. Itt a legenyhébb a tél, a hótakaró sokkal hamarább elolvad, mint a környező stkon. Néha egyetlen hótakarós nap sincs a tél folyamán. A délies lejtő a napsütés hatására sokkal jobban felmelegszik, mint a környező síkvidék vagy északi oldal. Ez természetesen az élővilágon is mély nyomokat hagy. Mivel a déli oldal művelésre alkalmatlan, többé-kevésbé eredeti állapotában megmaradt rendkívül értékes élővilága. Sok növény és gerinctelen állatfaj egyedül itt fordul elő hazánkban. Tájképi érdekessége miatt kedvelt kirándulóhely. Csúcsáról tiszta időben a messze környéket jól át tudjuk tekinteni, például a jugoszláviai hegyek jól látszanak, keleten a Duna vize is felcsillanhat, észak felé pedig a Mecsek vonulata koronázza a látóhatárt. Alattunk mint élő térkép terül el Nagyharsány község középkori templomával és sajnos — egyre jobban látható a hegybe vágott hatalmas seb, a nagyharsányi kőbánya. A kőbányászat a hegyen évtizedek óta folyik, azonban csak az utóbbi 10 — 15 évben vált igen intenzívvé. Mivel a Harsányi-hegy tekintélyes része természetvédelmi terület, a természetet védők és az egyoldalúan gazdasági szemléletűek között évtizedes harc dúl. Ahogy azt a közelmúltban egy nagyon alapos és pártatlan környezeti hatástanulmány kimutatta: nem feltétlenül szükségszerű a kőbánya itteni működése, népgazdaságunk éneikül is éppen így boldogulna. A bányászat máris helyrehozhatatlan károkat okozott. Például elpusztította a törpemandula utolsó hazai példányait, végveszélybe sodorta a rozsdás gyűszűvirágot. A számos vita, tárgyalás, helyszíni bejárás eredménye végülis kompromisszummal zárult: a bánya a felszínen nem terjeszkedhet tovább, hanem csak a bányaudvar lemélyítésével. Reméljük, hogy nem jut ez a páratlanul értékes és természetvédelmi szempontból egyedülálló hegy a bükki Bél-kő sorsára a jövőben sem! Dr. Uherkovich Ákos-Dr. Nógrádi Sára VIRÁGOK, AMEL YEKBEN CSAK GYÖNYÖRKÖDNI SZABAD Botanikusaink már régóta ismerik a Harsányi-hegy tudományos értékű növényeit. Sok olyan ritkaság él itt, amelyeket Magyarországon másutt még nem találtak vagy csak egy-két lelőhelyük ismert. Ezeknek egyik utolsó menedékhelye a hegy déli lejtője és ritkaságuk miatt megkülönböztetett védelmet érdemelnek. Talán legismertebb közülük a magyar kikerics. 1867-ben fedezte fel Janka Viktor magyar botanikus. Fehér, halványrózsaszín vagy fehéres lila törékeny virágjai a tél vége felé, hóolvadás után nyílnak. Az idei enyhe télen újévkor már megkezdődött virágzása és február elején el is virágzott. Levelei csak később hajtanak ki a hagymagumóból, ugyanekkor kezdődik meg a magtokok kiemelkedése a levelek közül. Csak a Nyugat-Balkánon él, az Adria partján néhány meleg, kopár lejtőn fordul elő, s ott már novemberben nyílik. Harsányi-hegyi populációjának jelentős részét elpusztította már a kőbánya terjeszkedésével. Bár még így is több tízezer példány él a hegy délkeleti lejtőjén, fokozott védelmet érdemel: egy ekkora növénypopuláció már veszélyeztetett. Rokonai, az őszi kikerics és a homoki kikerics kora ősszel virágzanak. Ezek is