Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 4./1988 ősz (Pécs, 1988)
A Dráva menti horvátok húsvéti szokásai
ban a húsvéti kóló éneklése még az 1950es években is élő szokás volt. Az itt gyűjtött dalok közöt vannak olyanok, amelyek mind a négy faluban ismertek, viszont vannak olyanok is, amelyeket csak egy adott faluban énekeltek. Potonyi adatközlőim szerint a legrégiesebb motívumokat tartalmazó egyik dalt a tótujfalusiaktól vették át a két világháború közötti időben. Érdekes módon a potonyiak saját bevallásuk szerint nem vettek át húsvéti dalt a lakócsaiaktól, annak ellenére, hogy a lehetőség adva volt, tekintve, hogy a potonyiak 1938-ig (a potonyi templom felszenteléséig) Lakócsára jártak istentiszteletre. A húsvéti női kólók és horók a horvátok, szerbek és bolgárok körében egyaránt gyakoriak. A Dráva menti horvát falvakban a húsvéti kólókat nagyszombaton a föltámadás után, az ünnep mindkét napján mise és litánia után, valamint a húsvétot követő vasárnapon — a fehérvasárnapon — énekelték a leányok és az egészen fiatal menyecskék a templom előtt vagy az útkereszteződéseknél. Ilyenkor kólókat nemcsak énekelték, hanem táncolták is. Hátul deréktájon összekapaszkodva, balra vezették a zárt kört, kettőt balra, egyet jobbra lépve. A húsvéti női énekes körtánc egyetlen lépésmotfvum végtelen ismétléséből áll. A táncot járók száma legkevesebb 5 — 6. A nagyszombaton táncolt első kólót csak érintetlen lányok énekelték és táncolták, hogy az az évi gyümölcs ne legyen férges. A húsvéti kólóba sem legény sem nős ember soha be nem állhatott. A férfiak a körön kívül gyönyörködhettek a szépen felöltöztetett fehérnépben. Drávasztárán a kör körül álló férfiak pénzt dobáltak a körbe, amit a nőknek fel kellett szedni. A Dráva menti kólónak mintegy leányavató szerepe is volt. A 14—16 éves leányok a körön kívül álltak, egyedül nem illett beállniuk a kólóba. Potonyban vagy egy idősebb leányrokon vagy a bérmakeresztanya kötelessége volt a leányt bevezetni először a húsvéti kólóba. Ettől kezdve a leányt nagylányként tartották számon a faluban. A leányok a húsvéti dal szövegét vagy egymástól tanulták vagy pedig az ünnep előtt valamely jobb hangú énekes házában gyakorolták. Minden falunak voltak főbb húsvéti dalai, de nem mindegyiket énekelték el minden alkalommal, a dalok önmagukban véve is elég hosszúak, nem számítva az ismétléseket. Potonyban mindössze négy olyan dalt jelöltek meg adatközlőim, amelyeket minden alkalommal el kellett énekelniük. Lakócsán szabott rendje volt a reggeii kezdő és az esti záró dalnak, amelynek eléneklése után minden leánynak illett hazamennie. Martin György szerint a Dráva menti horvátoknál a lánytánc — elhomályosult termékenységi mágia-céljával —, a húsvéti falukerüléshez kapcsolódott éppen ezért mindig szabadban táncolták. A húsvéti kólókat csak a már említett alkalmakkor énekelték, más társas összejöveteleken, pl.: szüreten nem. így megállapíthatjuk, hogy a Dráva menti horvát húsvéti kóló alkalomhoz kötött, zenekíséret nélkül előadott, meghatározott lépésmotívumhoz ragaszkodó énekes körtánc. A húsvéti körtáncban a dal fontos szerepét mutatja, hogy a tánchoz több, egymással rokon dallam társul. E dalamok sok szövegstrófával kapcsolódnak, s előadásuk hosszadalmas a régies sor — és strófaismétlések miatt. A 2 vagy 3 soros, egyszerű szerkezetű, rövid szakaszokban 3, 4, 7, 8, 10, 11, 12 szótagos verssorok keverednek. Ezeket a dalokat több szólamban énekelték, zenekíséret nélkül egymás után végig. A horvát női táncok énekkíséretét a táncvezető előénekes irányítja, kezdi s előénekli a dallam egy részletét vagy versszakát, s a táncoló kórus feleletszerűen folytatja vagy megismétli. Minden versszak után a legélesebb hangú énekes kurjantott egyet. A kóló lassú ütemű, szinte szertartásosan ünnepélyes. A dal és a tánc viszonya aritmikus. A tánc és a zene frázisai között nincs megfelelés, a tánclépések ritmusa független a zene — különben is szabad vagy vegyes — ritmusától. A dallam hasonló, viszont a strófaismétlések és a refrének különbözőek és igen változatosak, nyolc jól elkülöníthető típusuk van. Tartalmuk szerint Urai, -epikus és balladás hangvételű kólókról beszélhetünk. Az egyik legfőbb húsvéti körtáncdal párosító szövegű, egy másik epikus ének természeti jelképei talán az évszakváltás, a napforduló az agrárritusok esőkérő szokására utalnak. Begovácz Rózsa