Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 4./1988 ősz (Pécs, 1988)
Újjászületik egy biedermeier ülőgarnitúra
3.2. Restaurálás Szellőztetés után megtisztítottuk a törésfelületeket, a csapfészkeket az enyvmaradványoktól. A törött csapokat pótoltuk fából, majd UHU-COLL-lal összeragasztottuk. Diófából kb. 3 — 4 mm vastag lemezeket (swartnikat) vágtunk szalagfűrészszel, hogy a hiányzó részeket pótoljuk. A különböző alakzatokban kipotyogott furnérdarabokat vésővel egyenesre szabtuk, hogy a foltokat könnyebben illeszthessük. Itt ügyelnünk kellett arra, hogy az új anyag színe és rajzolata minél jobban megközelítse a régit. A felcsücsösödött részeket visszavasaltuk ahol lehetett, ill. néhány helyen a levegőhólyagot felmetszettük és sellakot alátéve visszavasaltuk. Majd a nagyobb hézagok és repedések kittelése következett, feltöltött, színezett epoxigyantával. Ezután 80-as szemcséjű csiszolóvászonnal kicsiszoltuk a mély ütődéseket, karcolásokat, majd megismételtük ezt 100-as csiszolóvászonnal is. 3.3. Felületkezelés Következett a diófa porpácból ecet és fekete porpác hozzáadásával kialakított középdió színű pác ecsettel történő felhordása ill. szivaccsal való áttörlése. Száradás után a széket 7 —8%-os politúr oldattal eresztettük be, és 24 óráig pihentettük, majd 320-as polipapírral átcsiszoltuk. Ezután 10%-os politúr oldattal dörgöltük át. A felület pórusait habkővel tömítettük, majd folytattuk a fényezést. Közben két napig pihentettük, ezután ismét 7%-os politúr oldattal labdáztuk fel, a felületre egy csepp olajat vive. Végül 2%-os politúr oldattal fejeztük be a fényezést. Egy-két helyen a beszáradt szúlyukakat méhviasszal csepegtettük ki. A felesleget terpentinnel oldottuk le. Egy napi száradás után Jonshon lack-politúrral übereltük a felületet. Az ülőgarnitúra többi részének munkafázisai lényegében megegyeznek a fent leírtakkal. A garnitúra jelenleg a Múzeum Néprajzi Osztályának berendezését képezi. Fertői Mik/ós Balog Farkas József Németh József