Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 3./1987 ősz (Pécs, 1987)

Természetvédelem és bogárvilág

természettudományi múzeumoknak, mint amilyen a pécsi, a fő feladatköre regionális faunakutatás, azaz a környező területek fajainak a megismerése és példányaik megőrzése. Minden fejlettebb országnak van egy vagy több nagy múzeuma, ahol a szakemberek a Föld teljes élővilágával foglalkoznak, és van olyan kisebb múzeumokból álló hálózata, amelyekben a környező területek állatvilágának a kutatása folyik. A fejlődő országok természettudományi múzeumai most szerveződnek. A még felfedezésre váró fajok több mint négyötöde a trópusok lakója. Ez a bioszféraövezet viszont már jelenleg is - és különösen az elkövetkező ötven évben — nagyon erős emberi behatásoknak, elsősorban erdőirtásnak van és lesz kitéve. A becslések szerint emiatt hozzávetőlegesen egymillió állatfaj fog kipusztulni, és legtöbbjüket még a szakemberek sem fogják megismerni. Még bonyolultabb feladat az egyes fajok pontos elterjedésének a tanulmányozása. Elvben itt arról van szó, hogy minden ország területén a kutatók készítsék el az ország növény- és állatfajainak elterjedési térképeit. Az ilyen látszólag egyszerű feladat nagyon sok terepmunkát (gyűjtőmunka és megfigyelés), valamint múzeológiai munkát (a gyűjtött példányok meghatározása, az arra érdemes példányok szakszerű preparálása és belőlük gyűjtemény készítése) igényel bevezetőben, mert csak ezek után juthatunk a pontos elterjedési adatok birtokába. Múzeumunk ezt a munkát végzi számos külső munkatárs bevonásával a DélDunántúlon. A bogarak (Coleoptera) a hatlábú ízeltlábúak, azaz a rovarok (Insecta) egyik csoportjaként mintegy négyszázezer ismert fajt foglalnak magukba. Nézzük, hogy mi a helyzet Magyarországon! A hazánkban élő bogárfajok száma 6000 körül van. A szám hozzávetőleges volta magyarázatra szorul. Egyrészt azért nem pontos, mert évente 5—10 olyan bogárfajt találnak a bogarakkal foglalkozó specialisták az ország határain belül, amelvet eddig hazánkból még nem ismertek. Másrészt azért, mert vannak bizonytalan adatok is, amelyeket . nem szabad egyértelműen elfogadni. Eredeti élővilágát ősi állapotában megőrző terület Magyarországon nincs, ugyanúgy, mint Európa legtöbb országában. Mégis nemzeti parkjaink és tájvédelmi körzeteink a többi természetvédelmi területtel együtt optimista várakozásunk szerint alkalmasakarra, hogy a jelenlegi bogárfaunának mintegy 90 százalékát megőrizzék a következő 100 évben. Az ország területének mintegy 70%-a közvetlen mezőgazdasági művelés alatt áll: szántó, kert, szőlő és gyümölcsös. Jelenleg folynak vizsgálatok arra vonatkozóan, hogy a mezőgazdasági területeken az eredeti bogárfajokból milyenek tudnak élni, szaporodni, egyszóval fennmaradni, azaz nem kipusztulni. Az összes, a mezőgazdasági művelést túlélő hazai bogárfajt azonban ma még nem ismerjük. Ehhez még nagyon sok további kutatásra van szükség. A mezőgazdaság művelési módszerei változnak, korszerűsödnek. Ma még nagyon sok rovart és egyéb gerinctelen állatot elpusztító vegyszert használnak. De már ma is az az elvi álláspont, hogy csak indokolt esetben fertőtlenítsék a talajt gyomirtószerrel vagy rovarölőszerrel — mert így okozzák a legkevesebb zavart az ottani élővilágban. Az ország területének a mezőgazdaság által intenzíven nem használt része mindössze 30 százalék. Ez sem tekinthető a bogarak — és a többi élőlény — számára teljesen zavartalannak. Erdeinkben a modern műveléssel járó időszakos tarvágások, sőt újabban a vegyszerezés erősen megzavarja az eredeti élővilágot. Erdőművelés pedig — mivel fontos gazdasági érdek — még a természetvédelem alatt álló erdeinkben is folyik valamennyire. A bogarak és a többi rovar számára is az nyújt teljes védelmet, ha sikerül megőrizni az eredeti növénytakarót. Ehhez azonban nagyon hatékony természetvédelem szükséges. Sokszor a sikeresnek vélt intézkedések ellenére is érik veszélyek a természetvédelem alatt álló területeket. Sajnos, van erre példa a közelünkben is. Tíz évvel ezelőtt kisebb, sajátos növényzettel és állatvilággal rendelkező tórendszer húzódott Tiva-patak néven a Barcsi borókás tájvédelmi körzetben. Nyolc évvel ezelőtt ez a vízrendszer kezdett kiszáradni, és jelenleg — az idei csapadékos tél és tavasz ellenére is — száraz. Az eredeti növényzet és állatvilág jelentősen megváltozott. Feltehetően ez a jelenség annak a talajvízszintcsökkenésnek a következménye, amit a környező mezőgazdasági területek alagcsövezése, az ottani belvizek levezetése okozott. Hasonló a talajvízszintcsökkenés mértéke a közeli Kisdobszai-erdőben is. Az ilyen és még súlyosabb következményekkel járó példák sajnálatos módon hazánk kis területéhez képest nagy számban találhatók Országos összefogás lenne szükséges ahhoz, hogy a bogárvilágot fenyegető veszély ellenére sikeresen őrizzük meg a jelenleg még hazánkban élő bogárfajokat. Dr. Horvatovich Sándor