Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 3./1987 ősz (Pécs, 1987)

Hasznos segítőtársaink, a zengőlegyek

függ. Függ többek között a faji sajátosságoktól (pl. a faj nagyságától) a lárva korától (lárvastádium), továbbá a hőmérséklettől és a levegő relatív páratartalmától. Az alábbi táblázat aOataiDÓI hozzávetőleges képet kaphatunk néhány atidorag zengolégyraj levéltetüpusztító tevékenységéről, a káposztarélek leveleit súlyosan károsító kaposzta-levéitetuvel (Brevicoryne brassicae) kapcsolatban végzett megfigyelésekről : sor- elfogyasztott szám zengőlégyfaj levéltetvek száma 1. Scaeva pyrastri 567 2. Episyrphus balteatus 376 3. Metasyrphus corollae 270 4. Sphaerophoria scripta 162 5. Sphaerophoria rueppelli 100 A fenti adatok mellett figyelembe kell még vennünk azt is, hogy a felsorolt zengőlégylárvák fejlődési ideje 8— 10 nap, vagyis rövid életük során viszonylag nagyszámú levéltetvet pusztítanak el. Igy könnyen beláthatjuk, milyen nagy a jelentőségük a kártevők elleni küzdelemben, ezen belül a biológiai védekezésben. Az afidofág fajok táplálkozásmódja is sokrétű. A Pipiza és Heringia fajok lárvái gyakran a nyárfa levelének nyelén csavarodott gubacsot okozó nyárfa gubacstetű (Pemphigius spirothecae) nevű levéltetveket pusztítják. A Neocnemodon lárvák előnyben részesítik a viaszkiválasztó levéltetveket, elsősorban a fenyőkárosító levéltetvek (Dreyfusia) elleni küzdelemben jelentenek az embernek fontos segítséget. A Neocnemodon lárvák nagy szerepet játszanak a lucfenyő véghajtásainak tövén gyakran tobozszerű, ananászhoz hasonló gubacsot okozó lucfenyőtetű fajok (Sacchiphantes abietis, Sacchiphantes viridis) pusztításában. A Microdon fajok lárvái mirmekofilok, hangyabolyokban élő levéltetvek képezik a táplálékukat. A Volucella fajok lárvái redősszárnyú darazsak és poszméhek fészkében élnek és ott feltehetőleg elpusztult darázslárvákkal táplálkoznak. Egyes kutatók szerint élő lárvákat is ragadoznak. Bámulatos, hogy milyen megtévesztőén hasonlítanak e zengőlegyek imágói azokra a hártyásszárnyúakra, melyeknek fészkében a lárváik élnek. A bundás pihelégy (Volucella bombylans) pl. rendkívül emlékeztet a kövi poszméhre, egy változata pedig a. földi poszméhre (Bombus lapidarius és Bombus terrestris). Nemcsak bundás szőrzetük van, mint a poszméheknek, hanem a poszméhekre emlékeztető zümmögéssel és poszméhszerű mozgással szállnak virágról virágra. Nemcsak a rovargyüjtőket tévesztik meg, hanem úgy látszik, a poszméheket is, így peterakás céljából feltehetően könnyűszerrel bejutnak azok fészkébe. Redosszárnyú darazsak fészkében él (valószínűleg élősködik) a hazánkban mindenfelé gyakori, a Barcsi Borókásban is előforduló üveghátú pihelégy (Volucella pellucens). A növényevő (fitofág) zengőlegyek közé tartoznak a Cheilosia, az tumerus és a Merődön fajok. Közülük az Eumerus fajok vannak a Barcsi borókásban a legnagyobb fajszámmal képviselve. A Cheilosia lárvák lágyszárú növények élő szöveteivel táplálkoznak, néhány fajuk különböző kalaposgombákban fejlődik. A Barcsi Borókás zengőlégyfaunájának egyik sajátossága, hogy feltűnően alacsony az ott előforduló Cheilosia fajok száma. A korhadékevőknek (szaprofág) két nagyobb csoportját különböztetjük meg: szárazföldön és vízben fejlődők. A száraztöldiek korhadó fákban, állatok ürülékében (elsősorban marhatrágyában), nagy humusztartalmú talajban stb. fejlődnek. A vízi fajok lárvái közül az Eristalinae alcsaládba tartozók iszapos pocsolyákban, növényzettel erősen benőtt tavakban, mesterséges gödrökben összegyűlt vízben, mocsarakban fejlődnek. Ezek testfelépítése"a vízi életmódhoz alkalmazkodott. Hátulsó testvégükön jellegzetes, farokszerű hosszú légcsövük van, melyen keresztül légköri levegővel lélegeznek. A csoport jellegzetes képviselője a Barcsi Borókásban is nagyon gyakori közönséges herelégy (Eristalis tenax), melynek „pocikféreg" néven is ismert lárváit emésztőgödrökben, trágyalégödrökben is megfigyelhetjük. A Cheilosiinae alcsalád vízi korhadékevő fajai állóvizekben élnek, elsősorban mocsaras vidékeken és időszakosan folyó vizekben. Némelyik Chrysogaster faj lárvája vízi növények szárában él és oxigénszükségletét a növényi szövetekből fedezi. A Barcsi borókásban folyó kutatások faunisztikai szempontból is sok érdekes eredménnyel gazdagították hazánk zengőlégy faunájának még ma is hézagos ismeretét. Az alábbiakban csak példaként sorolok fel a tájvédelmi körzetből kimutatott néhány érdekesebb fajt: Megasyrphus annulipes ZETT. Epistrophe grossulariae MEIG., Sphaerophoria rueppelli WIED., Callicera aenea FABR., Pelecocera tricincta MEIG., Helophilus hybridus LOEW, Eumerus annulatus PANZ., Eumerus ovatus LOEW., Eumerus sabulonum FALL., Eumerus tarsalis LOEW., S'püomyia diophthalma L. Dr. Tóth Sándor