Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 2./1987 tavasz (Pécs, 1987)

Magyar rovásírás lelet Pécsett, a Jókai utcában

hitvilágunk egyik alapvető tényének felismeréséről ne számoljak be. Kiderült ugyanis, hogy a honfoglaló magyarok sírjaiban talált mellékletek, különösen a szablya, az íj és a tegez, nem olyan elrendezésben kerültek a halott mellé, mint ahogyan az életben viselte. Igen sok esetben megfigyelhettük, hogy a szablya a jobboldalra került az íjjal együtt, a tegezt meg nyilakkal ellátva, a baloldalra helyezték". „A temetkezést mindenütt szigorú törvények kötik, szó sem lehet tehát arról, hogy ezt a jelenséget gondatlanság idézte volna elő. Az altáji népek legtöbbjénél mai napig is szokás így temetkezni, méghozzá azért, mert a túlvilágot az élet folytatásaként képzeli el ugyan, de tükörszerűen", (5) Megítélésem szerint ennek a ligaturának többféle olvasata is lehetséges, tekintve, hogy a fordított „t„: „as„-nak vagy „es,,-nek is nézhető.