Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 2./1987 tavasz (Pécs, 1987)

Az örökség könyvespolca

AZ ÖRÖKSÉG KÖNYVESPOLCA Végh Antal Kenyér és vászon A fenti képen bemutatott kötet (a védőborító Kékesdy Károly felvétele) a következő alcímet viseli: Szokások, hagyományok, emlékek, s a Magvető Könyvkiadónál jelent meg Budapesten, 1986-ban. Sajnos, többen ismerik Végh Antal foci-könyveit, mint regényeit és elbeszéléseit, néprajzi és szociográfiai írásait. Itt bemutatott könyvében hajdanvolt szatmári életüket mutatta be, s közben (mellékesen) megduplázta a Száz szatmári parasztétel receptjeit — kétszáz étel leírását adja elszórtan e kötet, melynek nyolc fejezete van: I. Kint a mezőn II. A vászon munkája III. Elfelejtett hagyományok IV. Hajdanvolt mulatságok V. Az ünnepeink VI. Régi szatmári szokások VII. A majtisi hétköznapok VIII. Események az életben. A teljes élet képét kapjuk, mégpedig úgy, ahogy a fővárosban élő, de a közeli Unyban saját Szatmárját megteremtő író látta. Stílusát bemutatandó egy rövidke alfejezetet idézünk a könyvből. Pesti hordós káposzta ? Beszélgettünk anyámmal hogy itt Pesten is kellene egy hordó, meg kéne rakni ősszel káposztával. Van fejes káposzta a piacon elég, egy gyalut is lehetne szerezni. De hiába nagy a lakás, nem volna azt a hordót hova tenni. A meleg lakásban már karácsonyra megposhadna a káposzta. Ha meg kint tartanánk Unyban a présházban, meglehet, olcsóbb lenne a piacon vett savanyú káposzta, mint a benzin ára, amivel megjárnám Unyt. Lassan lemond az ember az ilyesmiről, és a praktikusabb megoldásokat választja. Furcsán alakult a világ. Valamikor milyen egyszerűen jutottunk mindenhez, és milyen olcsón... De ha ma is mindent olyan egyszerűen, olyan olcsón akarna az ember csinálni, az volna a legdrágább! Nagyapám a végén már a disznóhizlalás költségeit sem merte kiszámolni, mert kiderült volna, hogy azt sem érdemes... Az is többe került volna, mint egy készen vett disznó. Vagy akár maga a hentesáru. Igy hát mi is lemondtunk már anyámmal a hordós káposzta eltevéséről. Egyszerűbb, olcsóbb, ha veszünk a piacon vecsésit. Azért csak ki kell menni a piacra, azt csak meg kell venni, azt csak meg kell főzni, azt csak meg kell enni.. Közben semmi komplikáció. De az élmény nincs, amely akkor ott Majtison még volt. Végignézni a gyönyörű nagy tál legyalult tápoöztaszeleteken. Meg a fejes káposztákon is. Aztán mire kész lettünk a taposással, majd éjfél felé járt már az idő. De anyám örült: van egy szép nagy hordó savanyú káposztánk! Lesz mihez nyúlni. Mert nemcsak a látvány, de a gondolat is örömet adott. Most már se látvány, se a gondolat öröme. Csak mindennek az egyszerű tudomásulvétele. Igy lúgozódik ki, igy fokozódik le az életünk, napról napra. És nem tehetünk ellene semmit. Véleményünk szerint az utolsó mondat végére kérdőjel kívánkozik. Végh Antal .ezen újabb múltat idéző, emléket ébresztő könyve is bizonyítja, hogy igen!