Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1./1986 ősz (Pécs, 1986)

Ásatások a Leonardo da Vinci utcában

adódik össze egy római kori sírépítmény faltöredéke került elő a tipikus fali fülkével. Feltártunk még 15 föld-, illetve téglasírt, de a sírok sűrűsége alapján feltételezhetjük, hogy akár a történelem folyamán a rátelepülés miatt vagy a mostani munkálatok nem ellenőrzött szakaszában számos sír megsemmisült. A római kori feltárás vezetője, Katona Győr Zsuzsa érdekes jelenségekre figyelt fel: 1. A szabályosan keletéit sírgödrökben a halottakat nem a megszokott és a temető már feltárt egyéb részeiben is gyakori irányban kelet felé néző' arccal temették el, hanem pont fordítva. 2. Egy sír felett és a sírok között vastag habarcsos réteget találunk, a korabeli járószintből enyhén kiemelkedve. A kővel dúsított habarcsréteg valószínűleg felépítményt tartott, esetleg egy épület padlóját alkotta. A megfigyelések magyarázata természetesen a további kutatás célja. A sírokból a késő-római korra jellemző leletek: a férfiaknak hagymafejes fibula, vaskés, a nők karján karperecek kerültek elő. Arómai kori halottak városára telepedett rá a középkorban az egyház. A Janus Pannonius utcától északra fekvő terület a,Káptalan tulajdonában volt. Épületeik közül jónéhány máig is középkori részeket őriz. A mi házunk elócije egy jellegzetes, későközépkori haztöbm volt, amit leírásokból és alaprajzából ismerünk. A feltárás soran azonban kiderült, hogy a tömbszerűen megjelenő épületet megelőzően itt legalább 4 különálló középkori ház állt, amelynek egybeépítésével a XVI. században alakult ki az az épülettömb, amit fó' vonalakban a mai ház is Őriz. Az átalakítás valószínűleg a nagy reneszánsz építő püspök, Szatmári idején történt, mert bontásakor az ő címerével díszített faragványokat találtak itt. A török időkből semmiféle építő-alakító tevékenységet nem észleltünk, jelenlétüket egy szemétg^ödör leletei bizonyítják: porcelán- és keleti fajansztöredékek és egy csaknem teljes áttört bronzkengyel. A török kiűzése után a jezsuiták kapták meg az épületet. Az Ő hagyatékuk számos XVIII. századi edénytöredék, egy vas körmeneti kereszt, amivel együtt egy szokatlanul ép, nagyméretű kalyhaszem is előkerült egy döbbenetes évszámmal: 1670. A császári sas mellén egy városcímer van és néhány betű. A címer Kőszeg városáé, ahonnan vagy a kályhát szállították vagy a kályhakészító' mester a mintát hozta, hogy felépítse a felszabadult Pécs talán el só' barokk kályháját. A XVIII. századból feltártunk még vízvezetéket, egy kövekkel larakott, lefolyósan kiképzett utcaszakaszt, középkori kövekből összerakott kertlépcsőt. Az épü-