Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1./1986 ősz (Pécs, 1986)

Baranya megye története az őskortól az Árpád-korig

Az Alpokon túli területek iránt érdeklődő rónaiak ezt az őslakosságot találták a Dunántúlon időszámításunk kezdete körül, amikor elfoglalták és szervezni kezdték Pannónia provinciát. A romai kori leletanyagot és ezen keresztül a megye romai korának történetét két teremben ismerheti meg a látogató. A Baranya megye területén feltárt korai római vasasi temető leletanyagából az itáliai import sokfélesége emelkedik ki. A római vallás ket nagy korszakának a pogány és a keresztény vallásnak emlékeit, a kőből és bronzból készült istenszobrokat, ókeresztény tárgyakat láthatjuk egy vitrinben egymás mellett. A 293 után négy részre osztott Pannónia egyik tartományának, Valériának polgári, közigazgatási központja lett Sopianae. A város leleteit bemutató teremben a polgárvaros épületeiben és az ettől északra elterülő* temető sírjaiban feltárt leletanyagot állítottak ki a kiállítás rendezői, amelyek közül különösen figyelemre melto a késorómaiőkeresztehy, III.-IV. századi temető üveganyaga. A temető szerkezetére jellemző, hogy az egyszerűbb kó

7-, tégla és földsírokat nagyobb epületek köré helyezték. Az 1. es 2. számú festett sírkamra falfestményeit fekete-fehér fotókról ismerheti meg a látogató. Az építészetileg egyedülálló temetőkápolnák, a cella trichora és cella septichora méretarányos makettje a sopianaei temető pompáját, gazdagságát szemlélteti. A kiállítás végül a népvándorlás kori Dunántúl életét, az V -IX. században egymást követő népek êlet^et, tárgyait jmitatja be. A kesoromai továbbélő lakosság jellegzetes tárgyai közül kiemelkednek a szenteket ábrázoló korongos fibulák. A volt Pannónia provincia területén az V, szazadban megjelennek keletről a hunok, elindítva azt a népvándorlást, amelyben gótok, langobárdok, avarok követték egymást egeszén a magyar honfoglalásig. Katona Győr Zsuzsa