Bándi Gábor – Burger Alice – Fülep Ferenc – Kiss Attila: Baranya története az őskortól az Árpád-korig. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 15. Pécs, 1973.)

Az Árpád-kori Pécs régészeti adatokról is írott forrásokból rekonstruálható térképe a kijárat melletti tablón látható. A város magját a Szent Péter székesegyház körül létrejött püspöki vár képezte. A székesegyház építése Péter király korában fejeződött be, az 1040-cs években. Itt temették el halála után a királyt is. A székesegyház díszesen faragott kövei a Janus Pannonius Múzeum román kori kőtárában láthatók. A kiállításon szereplő néhány faragott kő csupán érzékeltetni kívánja az Árpád-kori templom szépségét. Külső megjelenési formáját a tabló közepén lévő rekonstrukciós rajz mutatja. A pécsi püspökség alapító oklevelének eredeti példánya nem maradt meg, szövegének legkorábbi ismert átírása 1404-ből származik. A püspökség Árpádkori területét a tabló utolsó térképe mutatja. A terem zárófalán lévő, átvilágított, nagy térképen az Árpád-kori Baranya megye földrajzi kiterjedése látható. Régészeti, nyelvészeti és helynévi adatok segítségével mintegy 500-550 régi település (város, falu, monostor) földrajzi helye azonosítható. A későbbiek során elpusztult falvak síkvidéki sűrűsége azt mutatja, hogy egy-egy mai község határában több apró, egymástól 3-4 km-re lévő település állhatott az Árpád-korban. * * * A kiállítás időhatárain túleső korból, a XVI-XVII. századból jelentős értékű éremleletek kerültek elő Baranyában (XVI. század: Mohács I-IL, Bezedek, Babarc I., Szederkény, Fazekasboda, - XVII. század: Babarc II., Hímesháza, Kővágószöllős). Ezek a kincslcletck egyrészt a középkori Baranyában felhalmozott gazdagságot („kincses Baranya"), másrészt azt a teljes lét- és vagyonpusztulást jelzik, amellyel együtt a középkori baranyai értékek; városok, falvak és monostorok elpusztultak. Jórészük nem épült újjá sohasem, mert lakóikat megölték, vagy eladták Konstantinápoly rabszolgapiacain.