Bándi Gábor – Burger Alice – Fülep Ferenc – Kiss Attila: Baranya története az őskortól az Árpád-korig. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 15. Pécs, 1973.)

A tárlótól jobbra levő térképen a megye területén feltárt X-XI. századi temetők és sírok lelőhelyeit mutatjuk be. A megyében a tatárjárás előtt kb. 500 falu volt. A fennmaradt korabeli összeírások szerint falvanként átlagosan 27 család élt. Amennyiben családonként 5 fő átlagot számolunk, úgy egy falu lélekszámát 130-140 főre becsülhetjük. A régészetileg megfigyelhető falusi házak ismereteink szerint főleg 3-4x4-5 m alapterületű, tapasztott falu, részben földbeásott kunyhók voltak. A házakhoz boltozott kemencék csatlakoztak. A megye síkföldi részcin gabonatermelő ekés földművelésről vannak adataink, a lejtős síkságokon a kaszálók és a széna írott forrásokban történő gyakori említése, istállós állattartásra utal. A hegyek déli lejtőin a szőlőművelés volt a fő foglalkozási ág. A 3. tárló jobboldalán Árpád-kori falusi házak és kemencék alaprajzai, rekonstrukciói láthatók. Mellettük a korabeli falusi élet jellemző munkaeszközeit állítottuk ki (aratósarló, ásó, szőlőmetsző kés). A tárlóban elhelyezett térképek egyrészt az állandóan egyazon termékeikkel adózó királyi birtokok népeinek (liszttel adózó udvarnokok, méhészek, madarászok, pecérek, csőszök, íj gyártók, kovácsok) lakóhelyeit, másrészt a szőlőtermelés, a gabonafeldolgozó malmok, valamint a területi és munkamegosztás alapján létrejött vásároshelyek eloszlását mutatják be. Az államalapítást kísérő keresztény térítést István király törvénnyel is támogatta: ,, . . . minden 10 falu építsen egy templomot . . . ruhákról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök." Az Árpád-kor folyamán a falvak kb. felének saját temploma épült. Kálmán király ugyancsak törvényerejével kötelezte a népet arra, hogy halottait már a templomok köré temesse. A templomok mellett a megye területén, királyi és világi alapítással 20 monostor és kolostor is felépült ebben az időben. A tárló baloldalán az Árpád-kori falusi templomok románkori jellegét legjobban megőrző mánfai és cserkúti templomok képviselik. Az egyszerű falusi templomok építése megkövetelte a kőfaragás tudásának elsajátítását. A bemutatott kőfaragó eszközök elsősorban az egyházi építkezéseknél lehettek használatban. Az Árpád-kori falusi berendezésekből csupán igen kevés vészelte át a tatárjárást és törökdúlást. Merenye elpusztult románkori templomából származik a tárló felső részében látható nagyobb méretű kereszt, melynek aranyozott, zománcdíszes corpusa a franciaországi Limoges-ben készült. Míg a megye központja Baranyavár volt, addig az 1009-ben alapított püspökség székhelye Quinqueecclesiae lett. Pécs e közép kori latin nevének eredete ma még vitatott. Az egyik felfogás a nevet, az itt eltemetett 5 mártír egyházának megjelöléséből származtatja. Egy másik felfogás szerint a város az itt állott 5 templomról nyerte nevét. A mai ,,Pécs" név első említése 1235-re keltezhető.