Bándi Gábor – Burger Alice – Fülep Ferenc – Kiss Attila: Baranya története az őskortól az Árpád-korig. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 15. Pécs, 1973.)

A i. tárló, e gazdag leleteket adó nagyárpádi telep kicsinyített mását és a falu egy részének rekonstrukcióját mutatja be. A 3. tárlóban a régészeti feldolgozás egyik fontos módszerét illusztrálják a zóki kultúra változatos formájú és díszítésű edényei. Mivel a megtel cpedők hosszú ideig megőrizték a déli és keleti formákat és díszítéseket, a régészeti vizsgálat során, ezek segítségével is nyomonkövethetők a történeti kialakulás útvonalai. A telepeken előkerült kerámia tehát fontos jelzője lehet a történeti eseményeknek. A virágzó falvak, a kibontakozó fémművesség, a földművelés elterjedése, a déli eredetű bronzkori civilizáció csúcsát jelentette a Dunántúlon. A korszak temetkezési szokásairól sajnos csak elvétve vannak adataink. Főleg a déli, szomszédos területek ásatásaiból sejtjük, hogy az elhunytakat halomsírokban temették el. A 4. tárló már e gazdag időszak utolsó éveinek eseményeit mutatja. A zóki kultúra telepeinek leletei között olyan tárgyak is előkerültek, amelyeknek eredete messzi észak felé mutat. A durva, eddig ismeretlen, vastagfalú, mészberakással díszített kerámia megjelenése történeti eseményekhez köthető. Régészetileg is bizonyítható, hogy a békés falvak, több esetben tűz martalékai lettek. Az őslakosság életében jelentős változások következtek be az i. e. iyoo-ió'jo-cs években. Hirtelen megszakadtak a korábban virágzó déli kapcsolatok, új hódítók jelentek meg az egész Dunántúlon. Az ÉNy felől érkező népekkel a terület, az i. e. IT—I. évezred további évszázadaiban Közép-Európa kulturális hatókörébe került. ///. TEREM Az új civilizáció képét ismét jellegzetes kerámiaművessége tette minden szomszédtól megkülönböztethetővé. A hódítók és az őslakos zóki népesség összcötvöződéséből kialakult kultúrát a MÉSZBETÉTES EDÉNYEK NÉPE képviselte. A mi területünkön a kultúra dél-dunántúli csoportja telepedett meg i. c. 1650 táján. A terem /. tárlója és a mellette álló makett a Szebényben feltárt telep egy zárt családi házának mindennapi életébe nyújt bepillantást. A centrális udvar köré épülő lakóház és melléképületei, önálló gazdasági egységet képeznek. A földbevájt épületek sövényfalait kívül-belül vastagon sárral tapasztották, a kiégett tapasztástöredékek tehát megőrizték az egykori falak szerkezetét is. Az épületek omladékaiból, a megfigyelt szerkezeti részletek és a megállapítható méretek adataiból készítettük el a telep rekonstrukcióját. A változatos lcletanyagban első helyen a különböző méretű agyagedények említhetők. A csontból és kőből készült szerszámok egy része a