Katonas Imre: Mai magyar kerámia. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 14. Pécs, 1968)

Az 1930-as években érdeklődése ismét a szobrászat felé fordul. Művészi látásmódjában döntő változást hoz a Szocialista Művészcsoporttal való együttműködés. Az együttes, melynek tagjai között találjuk Bán Bélát, Fenyő A. Endrét, Major Mátét, Sugár Andort, Vértes Györgyöt, Nagy F. Bélát, Háy Károly Lászlót, Berda Ernőt, Goldman Györgyöt, Mészáros Lászlót, — a pártos művészet megteremtését tűzte ki célul. Gádor a Szocialista Művészcsoporttal való együttműködést vállalva feladja korábbi szemlélete absztrakciókra törő formaadását és ehelyett a látott valóságot felületében is objektíven visszatükröző szemlélethez igazodik. Ugyanakkor megőrzi a felületen túlhaladó, lényegre törő kompozíciós készséget. Művészi kifejező ereje a stílusváltozás ellenére is tovább nő, fejlődik. Ebben az időben készült vázáin még a figurális elem az erősebb. Lassanként azonban a népi ornamentikából vett madarak és növények mellett a kerámiával egyidős, őskori geometrikus ornamentika jelenik meg, tárgyain mintha a korai korszak „primitív" stílustörekvéseit ismételné díszítőelemekre redukált fokon. Ennek nyomán Kréta, Mykéne és Mezopotámia vázáinak hangulata tárul elénk. A forma és a díszítő elem egymást kiegészítve, teljes harmóniában él együtt alkotásain. Ekkor döbben rá a mázban rejlő páratlan kifejezési lehetőségekre. Próbálkozik a mázzal simán, fényesen, tompán folyatva, repesztve, rücskölve, a legkülönbözőbb változatokban, szinte hogy bizonyítsa az anyag és a technika összefüggéseit, amelyek már-már feledésbe merültek, de magasabb szinten való felismerésük újabb eredményeket hozott a kerámia fejlődésében. Az 1930-as évek végén ismét erőteljesebben fordul művészete állandó forrásához, a népművészethez. Kezdetben korai látásának visszatérő motívumaként stilizáltabban, kötöttebben, elvontabban, majd a felszabadulás után eleinte lazábban, azután pedig egyre inkább a naturális ábrázolás felé igazodva alakította művészi formanyelvét. A felszabadulás után — mintegy korábbi munkássága folytatásaként — a népi hagyományokra támaszkodva nagyplasztika útjait kereste. Az államosítással soha nem látott ütemben indult meg hazánkban az építkezés. Érthető, ha a keramikus a monumentális kerámia felé fordult, hiszen az állami építkezések növekvő üteme ilyen jellegű alkotásokra ösztönözött. Az állami igények mellett a lakosság széles rétegeinek lakáskultúra iránt növekvő igénye a keramikusainkat két irányban ösztönözte. A monumentális feladatok mellett egyre keresettebb lett az enteriőr-kerámia. Ehhez a kettős igényhez való igazodás valamennyi