Papp László: Rékavár és 1963. évi felderítő ásatása. Pécs, 1967. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 12. Pécs, 1967)

tartalmaz Nádasd környékének XIII. századi helyneveiről, erdőnemeiről stb., a községről .(»villa Nadasth«) is beszél, amelytől letérve jutottak a határjárók a Szent Király templomához, (»ad ecclesiam Sancti Regis«).

22 Egy, 1309. évi, átírásban megmaradt oklevél a vár erősségjellegére hangsúlyozottabban utaló »arx Nadasd« megjelöléssel él

23 Nem vall számon, nem tartott erősség jellegre, de mindenek előtt a vár XIV. századi fennálását igazolja az a tény, hogy utóbb, amikor a Kórógyi-fiak, — akik közül László 1315—1345. év között pécsi püspök. — a hűtlenség bűnébe estek, í. Károly király, 1321. évben, nemcsak ősi fészkük, Korogh, hanem Nádasd várát is elveszi tőlük. Utóbb azonban Károly utóda, I. Lajos, Visegrádon, 1343. május 11-én kelt intézkedésével, az atyja által elvetett Korogh és Nádasd castrum-át visszaadja, meggyőződve arról, hogy atyja azoktól rossz emberek sugallatára fosztotta meg birtokosaikat.'

2

'

1 Kórógyi IV. Fülöp három fia 1352. január 20-án Budán, Miklós nádor előtt osztozkodik Szombathely, Eszék, Nádasd, Kapurna Chapa »örökölt birtokaikon^, amikor is Fülöp szombathelyi lakóházát és épületeit az özvegy anyja kapta meg.

20 Ebből arra lehet következtetni, hogy Nádasd várát inkább a család fiatalabb férfitagjai tartották kezükben. Az eddig szóban volt oklevelek igazolják Nádasd község XIII— XIV. századi fennállását is. A XIV—XV. században az írásos emlékek sora beszél Nádasdról,

2

'

1 amelynek lakói Warad (Pécsvárad) monasteriumának nemes jobbágyai, s önálló plébániájuk van.

27 1465-ben Nádasd oppidum, amikor a Marótiak kezén találjuk, míg — a Kórógyiak kihaltával — 1473-ban a monoszlai Csupor Miklós a birtokosa.

2

^ Nádasd váráról ezek az adatok nem szólnak. XV. századi fennállásáról, az ott ekkor is folyt életről a régészeti feltárás eredménye tett csak tanúságot. írásos emlék nem jegyezte fel a vár pusztulásának idejét, történetét sem. Pusztulásának körülményeit is az 1963. évi ásatás derítette fel. Amint láttuk, valamennyi épületmaradványon belül, illetve azok mellett megtaláltuk a várat kétségtelenül egy s ugyanazon időben felperzselő tűzvész nyomait, a lezuhant, üszkös gerendákat, tetőzettartozékokat, kiégett padlózatot, izzásával a vakolatot is leomlasztó, néhol vörösre égett kormos falakat. Mikor és hogyan pusztult el a vár? Elképzelhető, hogy békés időkben, véletlen tűzvész útján, vagy a várurak egymást s jobbágyaikat irtó viszálykodása következtében. Ez esetben azonban, a várat urai aligha hagyták volna a tűzvész utáni állapotában.