Papp László: Rékavár és 1963. évi felderítő ásatása. Pécs, 1967. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 12. Pécs, 1967)

18. kép. Vas sarkantyúk. A Pi épületrész-zárta helyiség maradványának részleges feltárása közben, az 5—25 cm vastag humusz alól, mindenütt előjött a nagymennyiségű, kisebb-nagyobb terméskövekből, mészben dús habarcsdarabokból, habarcsmálladékból, nagyszámú ép és töredéktéglából álló épületanyag omladék, téglák különösen az alsó 0—30 cm-es rétegből. (M: 24.5x10.8x4.8 — 25.6x11.8x5 — 23.5x xl 1x5.3 — 26.8x12x5.8 — 24x11.4x5.4 — 21.7x11.8x5.8 — 28xl3.3x x5.6 — 24.2x10.8x5.8 cm.) A 2 m széles b falat, hirtelen süllyedt, egyre csonkább magasságával követtük tovább, északnyugati irányú folyatásában, kibontva az egyideig ellaposodó omladék alól. Felszínének süllyedése a c fal irányától 3—6.5 m között a legnagyobb, az itt keresztben haladó turistaösvény koptatásának megfelelően. (1.9. kép.) A c falsaroktól mért 5.60 és 8.60 m távolságban egy-egy, 20-20 cm széles, függőleges, szögletes, 30 cm mély bevágás, egymástól tehát 2.60 m távolságban szakítja meg a falsík folyamatosságát. Feltehetően egykori bejárat, kapu elhelyezésének csonka emléke. A VII. munkahely északnyugati végén álló halom bontásával kapcsolatban kellett a legnagyobb mértéktartásra szorítkoznunk, bár itt az egykori várnak feltehetően jelentős, rejtett maradványával kerültünk szembe, amint ezt a kutatás további eredménye igazolta. A várt építménymaradvány belső részéből a felhalmozódott törmeléktömeget itt sem távolíthattuk el, s a külső falvonulatokat is csak módjával, mibenlétük, terjedelmük megállapítása végett deríthettük fel. Kitűnt, hogy az omladékhalom egy 4.5x8 m cldahnéretű epületet rejt magában. (Pi.) Északnyugati (hosszanti) falának (d) külső széle az itt húzódó várudvar-fal belső széléhez épített. Északkeleti falsíkja (e) az idefutó b fal külső felületével azonos. Az ezzel ellentétes oldalon húzódó fal (f) alig 50 cm magasságú maradványának csak keskeny, külső szegélyét bontottuk ki. A várudvar-falhoz