Papp László: Rékavár és 1963. évi felderítő ásatása. Pécs, 1967. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 12. Pécs, 1967)

fenntartásával. A halom külső oldalán a felelőtlen »kutatas« csak a közelebbi időkben is nagyobb kárt tett, a falmaradvány jórészét valósággal kicsákányozták, s így omlasztották le. A halomtető felszíne alatt 80—90 cm mélységben gyűrűs falvonulat bontakozott ki. csonkán hullámzó felülettel. Körülbontása után megállapítottuk, hogy felülnézetben nyomott tojásdad körvonalatú, kerek torony maradványának felső része áll előttünk. (6. kép.) Felépítése a már ismert kőanyagból s technikával történt. Falának vastagságát a déli szélen 220, az északin 210 cm-ben mértük. Belső átmérője 430x370 cm, hosszabbik tengelye a várudvar felé irányul. A kutató körárokban 180 cm mélységig mentünk, célunk ablak-, vagy ajtó-, kapunyílás keresése volt, ilyet azonban e mélységig nem találtunk. Kétségtelen azonban, hogy a kerek torony alsóbb, törmelékbe ágyazott falának a várudvar felé eső felületét ajtónyílás töri át, s feltehetően hasonló, vagy ablaknyílás helyezkedik az ellenkező, azaz kifelé néző oldalon. A toronyrom felső részének feltárása közben, az omladékból, az előbb felsoroltakhoz mindenben felsorolt néhány tégla és kisebb mennyiségű téglatöredék került elő. Nyilvánvaló, hogy ezek a torony felsőbb részének kiképzésénél játszottak szerepet, s vagy a falszerkezetből, vagy az ablakkeretekből származnak. A torony délkeleti szélén megtaláltuk a várudvart szegélyező fal csatlakozását, majd az erős ivhajlással visszaforduló folytatását is. Ezt, a toronytól kezdve zuhanó felszín esésű falat 14 m hosszúságon át követtük, ahol már igen meredek a hegyoldal, s a fal teljesen lekopott. Itt, a torony közelében, a mai turistaösvénynek megfelelő helyen, kapunyílást, a sáncárok felől érkező hajdani szekérút nyomát vártuk. Kiderült, hogy a törmelékhalmaz alól előtűnő, csaknem pontosan 3 m vastag várudvarfal megszakítatlan, azaz a várnak itt bejárata nem volt. Ez megerősítette azt a feltevésünket, hogy a kerek tornyon keresztül vezetett itt, a sánc fölött ívelődő. felvonóhidas bejáró. A várudvarnak ezen a szakaszán, két kisebb kutatóárok segítségével (IV. és VI. munkahely), megállapítottuk, hogy a vár egykori életében uralkodott járószint a mai felszín alatt átlag 40—50 cm mélységben húzódik Ezeken a helyeken és közelükben, rendszertelennek látszó, de nem jelentéktelen méretű kutatások nyomai, gödrök és földhányások láthatók. Saját kutatóárkainkból és a földhányásokból ugyanolyan cserépedény darabok kerültek elő. mint a torony mellől. A toronytól észak felé induló várudvarfal nyomai mentén megfelelően kínálkozó 19 m távolságtól 5 m hosszúságban nyitott kutatóárok volt a 7/. munkahelyünk. A 30—40 cm vastag, faltör-