Vezető a Janus pannonius Múzeum régészeti kiállításához. II. javított, bővített kiadás. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 11. Pécs, 1966)

fisírok leletei. Ezekben a sírokban számos remekművű festett edény volt s ezekből az előbbiek törzsi jelvényként említett, vadkan agyarából készített csüngők. Ezekből a sírokból hiányzott a csontváz koponyája, az agykoponya mindegyikből. (Az alsó állkaRészlet az újabb kőkori kiállításból pocs az agykoponya nélküli sírok némelyikében megvolt.) Kétségtelennek látszik, hogy a koponyát levágták, eltávolították. Ezek a sírok talán kiváló képességekkel rendelkező vezetők tetemét rejtették. A koponyaelvételre az élő természeti népek szokásaiból is vehetünk megközelítő párhuzamokat. A terem közepén lévő, eredeti helyzetében kiemelt sír hű képet ad a temetkezés módjáról. A halottakat oldalukra fektették, felhúzott kezekkel, lábakkal, zsugorított helyzetben temették el. A Dombay János-feltárta közel négyszáz sír mindegyikében ugyanilyen testtartással feküdt a csontváz s mindig kelet, délkelet, vagy dél felé fordított helyzetben. E temetkezési módnak számos magyarázata közül a legelfogadhatóbb az, hogy a halottat alvó, nyugalmi helyzetben kívánták eltemetni: így megy át az elhunyt a túlvilágra, amely — hitük szerint —• mindenben folytatása az élők elhagyott világának.