Vezető a Janus pannonius Múzeum régészeti kiállításához. II. javított, bővített kiadás. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 11. Pécs, 1966)

A pécsi régészeti gyűjtemény alapját, közel 100 évvel ezelőtt indult magángyűjtésével, egy fiatal joghallgató, Horváth Antal vetette meg. Jóval később egy másik jogász, Juhász László tanítványként csatlakozott hozzá. Lelkes munkásságuk nyomán, 1904ben jött létre a pécsi Városi Múzeum, ekkor már a régészeten túlterjeszkedő gyűjtési körökkel. Anyagát utóbb neves őrei, köztük Szőnyi Ottó, Marosi Arnold, Török Gyula gyarapították. Űj, kiemelkedően gazdag eredményeket felmutató fejezet indult a baranyai régészeti kutatások s a múzeumfejlesztés területén a nemrégiben elhunyt Bombay János működésével. Híressé vált Pécsvárad-környéki ásatásainak anyagából az 1938. évben alakult Baranya vármegye Múzeuma. A két múzeum 1948-ban állami kezelésbe kerülvén, mai elnevezése alatt egyesült. Gyűjtcmcnycsoportjai (természettudományi, régészeti, helytörténeti, művészettörténeti, néprajzi gyűjtemények) — más megoldás hiányában — külön épületekben nyertek elhelyezést. A régészeti gyűjteményt egészítik ki a megyei könyvtár udvarán Fülöp Ferenc által 1953— 62. években feltárt római kori sírkamrák, továbbá a Székesegyház mellett felállított román kori kőtár, Dercsényi Dezső elrendezésében. A múzeum régészeti kiállítása 1950 óta áll fenn mai alakjában. A dialektikus materializmus szellemében, a modern didaktikus követelményeknek megfelelő eszközökkel épült fel. Anyaga Baranya megye s Pécs városa területéről való s az újabb kőkor végétől az Árpádkor elejéig itt élt népek, néptöredékek társadalom- és művelődéstörténetét szemlélteti. Hely hiányában a mai napig nem valósulhatott meg a magyar középkor s az újkor emlékeinek bemutatása.