Kováts Valéria: A szigetvári Zrínyi Miklósd Múzeum kiállításai. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 10. Pécs, 1966)

A szigetvári Szulejmán dzsámit a szokásos centrális alaprajztól eltérően, téglalap alakúra építették, lapos kisméretű török.téglából és két oldalához L-alakú nyitott folyosó, illetve előcsarnok (harám) csatlakozott. Ennek azonban már csak a lábazati része maradt meg, a nyitott folyosót a török uralom megszűnte után befalazták. A főbejárattól nyugatra a dzsámi oldalfalával egybeépített minaretnek sokszögű törzse hiányzik a körerkéllyel együtt. A dzsámiból az egykori tornyon keresztül csigalépcsők vezettek az erkélyre, ahonnét a müezzin napjában ötször a négy világtáj felé fordulva, imára hívta az „igazhívőket". Az épület bejáratának kovácsoltvas kapuja a hazai hódoltságkori török vasművesség egyik legszebb darabja. A dzsámi szimmetrikusan elosztott ablakait kőkeretbe épített kovácsoltvas rácsokkal látták el. Az ablaknyílásokat a török építészet jellegzetes záróeleme, a szamárhátív zárja le. A hosszanti falrész középrészébe beépített szamárhátíves, kőkeretes falifülkék a Korán, és egyéb vallási célokat szolgáló könyvek, eszközök tartására szolgáltak. A bejárattal szemben az épület tengelyében, Mekka irányába épített imafülke a mohamedán szertartás egyik legfontosabb helye. A falba mélyített hat oldallapú fülkét felül többszörös, sarkos tégladíszítmény, sztalagtit zárja le, amelynek gipszhabarcs lenyomatán az egykori színes csempeburkolat nyomai látszanak. A mihrábtól nyugatra a megmaradt török vakolaton még látható a falhoz épített szószéknek (mimber) a nyoma. Feltehetően a szigetvári dzsámiban is, hasonlóan, mint a legtöbb dzsáminál, a szószék fából készült, díszes faragással. A dzsámi főpapja (khatib) a szószék emelvényéről mondta el a pénteki imádságot (kutbe). A dzsámi bejáratának térségében a mihrábbal szemben a fagerendák nyoma a nők részére elválasztott egykori fakarzatról tanúskodik. Többen, akik a dzsámiban egykor megfordultak, a falfelületekre rövidebb, hosszabb, koránidézeteket, híres mondásokat, vagy egyéb néhánysoros szöveget jegyeztek fel, perzsa, arab, vagy török nyelven. E szövegek a XIX. század első felében még szép számmal olvashatók voltak a dzsámi falán, azonban a későbbi építkezések nyomán nagyrészük megsemmisült. A múlt század negyvenes éveiben Szigetváron járt török kutatók feljegyezték ezeket a szövegeket. Az utókor már csak e Hl