Matyasovszky-Zsolnay Margit – Hárs Éva: A Zsolnay kerámia. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 9. Pécs,1966)

koztatott s ő maga is állandóan az alapanyagok tökéletesítésén, új technikák és mázféleségek feltalálásán fáradozott. Zsolnay lelkes munkáját mindvégig siker koronázta. A világkiállítások, nemzetközi seregszemlék alkalmával a Zsolnay gyár termékei a legnagyobb elismerést érték el, kitüntető okleveleket, nagydíjakat nyertek. Zsolnay Vilmos nagy érdeme, hogy az osztrák-magyar monarchia idején, a hazánkat sújtó elnyomó iparpolitika ellenére, készítményei magas művészi értékével világszínvonalat tudott elérni. Emellett kezdettől hangsúlyozta gyártmányai magyar eredetét, ápolta a népi formakincs hagyományait. Művészi ambíciója a díszedénygyártást tartotta legkedvesebb és legfőbb feladatának, emellett nagy gondot fordított az épületkerámia fejlesztésére és tökéletesítésére is. Jelentős eredményeket ért el a színes és fagyálló falburkoló csempék és épületdíszek előállítása terén. Ezzel új lehetőségeket nyújtott kora legnagyobb építészeinek. Évtizedeken át szolgáltatta a Lechner Ödön által kezdeményezett építészeti stílus változatos és sajátságos díszítőelemeit. Számos hazai és külföldi építményen ma is láthatók a színes, napfénytől ragyogó burkolólapok és díszítmények. Talán a legismertebbek közöttükra budapesti Iparművészeti Múzeum, a Földtani Intézet, a Vásárcsarnok, az Országház, a kőbányai templom, a Postatakarékpénztár, a pécsi posta és a takarékpénztár (a mai megyei tanács épülete), a debreceni Arany Bika Szálló, a kecskeméti városháza, a marosvásárhelyi kultúrpalota és városháza, Bécsben a Politechnikum homlokzata, a Wien-parti óriásvázák és igen sok magánépület. Továbbá a prágai Iparkamara, a karlsbadi (Karlovy-Vary) gyógyvízkút és fürdőépület, a szarajevói városház, a fiúméi Tengerészeti Akadémia, stb. stb. Zsolnay a díszedény gyártás mellett - hogy annak magas költségeit fedezni tudja - 1885-ben kályhagyártó üzemet létesített, majd megkezdte a szigetelők gyártását is. Zsolnay Vilmos érdekes kezdeményezése volt a majolika, majd később az engobbal (színezett híg agyagpép) festett falikép. Az első ilyen terrakotta lapokra festett képek 1884-85-ben készültek, ezeknél inkább a rajzosság, a kevés szín használata a jellemző. A későbbi kísérletek során a képek imind színesebbé váltak, árnyalatokban gazdagodtak s egészen az olajfestmény vagy a pasztell technika hatását érték el. E sajátságos eljárásnál a művésznek azzal a nehézséggel kellett megküzdenie, hogy a felrakott színeket nem láthatta, mivel azok nyers állapotban szürkés-kék pépek, amelyek valóságos színűket, gazdag árnyalatukat csupán az égetés után kapták meg. Az engobbal festett mázolatlan képek tökéletesen utánozták a freskódíszítést. Ezzel a technikával festette