Matyasovszky-Zsolnay Margit – Hárs Éva: A Zsolnay kerámia. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 9. Pécs,1966)
ékesítették. Mindjobban előtérbe kerültek a könnyed, kecses formájú vázák és aprólékos díszítmények. 1885-ben készültek az első áttört falu edények, méhsejt vagy virágmintát követő kivágásokkal. Közöttük sok a dupla-falú, amelyeknél az áttörés mögött halványan csillog a belső felület színes máza. (1. tárló) A csipkeszerűen finom edények általában dúsan aranyozottak, játékosan formált szájperem, díszes arabeszk fogantyú, vagy fül teszi őket még gazdagabbá, pompázatosabbá. Különösen szép az ún. ékszertechnika, melynél a tompafényű aranydíszből drágakőszerű színes gyöngyök emelkednek ki. (1886-88) 1888-89-ben tűntek fel az első ún. „Old ívod", finom csontszínű mázzal bevont gótikus elefántcsont-faragványok mintájára készült dísztárgyak. Az I. tárlóban megtekinthető hengeralakú váza, imakönyv alakú persely, valamint a tárló falán függő képecske készült ezzel a különleges technikával. Zsolnay Júlia tervei alapján Erzsébet királynő számára készült a keleti motívumokkal ékített, karcsú, két hosszú lenyúló fülű váza. Ugyancsak az ő kezemunkája a párizsi világkiállításra készült óriásváza (ablak előtt), valamint az 1. tárló középső, mélyített részében elhelyezett fedeles váza, mely a magastűzű zománctechnika kiemelkedően szép darabja (1890). A naturalisztikus virágminta aprólékosan finom, arany csigavonal rajzú, damaszcén alapból emelkedik ki. Ugyanitt az ún. Alhambra váza a hiszpano-moreszk edények formáját és díszítésmódját kölcsönözte. Nagy, áttört művű fülek és gazdag aranyozás ékesíti. (1884) A szívdíszítésű aranybrokát tál Klein Ármin munkája. Különös figyelmet érdemelnek a sajátos üvegtechnikával készült díszedények, (3. tárló) melyeknél az áttörést égetés előtt ún. bőrszáraz állapotban, finom késsel végezték, majd az edényt a mázba mártották, amely kitöltve a kivágásokat, üvegszerű falat alkotott a mintázat helyén. Ez a rendkívül finom és költséges technika kínai eredetű, azonban - mint azt Wartha Vince megállapította - a kínaiak sohasem készítették akkora kivágásokkal, mint Zsolnay s nem alkalmaztak színes mázakat sem. Különféle fedeles edények, kehelyalakú vázák, talpas tálkák készültek ezzel a technikával az 1886-os évben.