Bándi Gábor – Dankó Imre: Képek Mohács történetéből. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 8. Pécs, 1966)

A Magyar Néprajzi Társaság 1923-bam Mohácson tartotta vándorgyűlését. Ekkor vetődött fel először az a gondolat, hogy ennék a gazdag múltú, történelmi levegőjű, sok nemzetiségű dunaparti városnak múzeumot kell létesíteni. E nemes gondolat első lépéseként jött létre Mohácson a II. Lajos Múzeumegyesület, mely 1925ben, március 8-án tartotta első alakuló közgyűlését. Az egyesület először a Korona szálló dísztermében működött, ott tartotta alkalmi kiállításait is. A mohácsi vész 400 éves évfordulóján tartott országos ünnepségek, 1926-ban nagy lendületet adtak a mohácsi múzeum kialakulásához. A város lakosságának lelkes támogatásával lehetővé vált, hogy az Egyesület házat vásároljon és ott helyezze el egyre gyarapodó, sokrétű gyűjteményét. A 30-as években azonban a kezdeti lelkesedés alábbhagyott és sem a város, sem a megye, de az állam sem tudta kellően támogatni ezt a fejlődőképesnek induló kezdeményezést A mohácsi múzeum életébe is csak a felszabadulás hozott döntő változást, melynek következményekéint 1950-ben az ország többi múzeumával együtt állami kezelésbe került. Ekkor kapta jelenlegi nevét is, s lett mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum. Első tudományosan megalapozott, modernül bemutatott állandó kiállítása nemsokkal az államosítás után, 1952ben nyilt meg, és 1958-ig állt. Ezután több évig nem volt állandó kiállítása, sőt súlyos helyprofolémákkal is küzlködött. 1965-től a Kanizsai Dorottya Múzeum történetében új fejezet nyílt. Jelenlegi épületét, a Szerb u. 2. számú házat 1964-ben vásárolta meg és alakította át múzeumnak a legmodernebb követelményeknek megfelelőben Baranya megye Tanácsa. A méltó otthonba költözött intézmény új állandó kiállítása az 1965. évi Múzeumi Hónap keretében nyílt meg, KÉPEK MOHÁCS TÖRTÉNETÉBŐL címmel. (I. tábla.) A négy tereimből álló kiállítás forgatókönyvét dr. Dankó Imre és dr. Füzes Endre készítették, a kivitelezési tervező dr. Boreczky László volt, a szakmai rendezést dr. Bandi Gábor és Sarosácz György, a tecnikai kivitelezést a Múzeumi Ismeretterjesztő Központ munkatársai végezték Kerényi Béla vezetésével.