Bándi Gábor – Dankó Imre: Képek Mohács történetéből. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 8. Pécs, 1966)

gait a város. Az átmeneti hanyatlás csak 1857-től szűnt meg, amikor megépült a pécs—mohácsi vasút és a környék újra bekapcsolódott a Dunavidék gazdasági életébe. A vasút, melyet a Duna Gőzhajózási Társaság építtetett, Pécs bányáiból szállította a szenet a fejlődő hajóforgalom biztosítására. A szállítás fejlődése fontos kereskedelmi átmenő központtá tétté Mohácsot. A város lassan megindult az iparosodás útján is. (Juno Szappangyár il870., Kraimmer Jégszekrénygyár 1872., Altféle Bőrgyár, 1870., Téglagyár 1881., Joszt-Gépgyár, 1895.; Selyemgyár 1898., Mohácsi Altalános Takarékpénztár, 1872., Mohácsi Kölcsönös Segélyző Egylet 1897.) Különben Mohács gazdasági életének és kereskedelmének legfontosabb bázisa a virágzó céhesipar volt. Az első céh 1698-íban alakult, amit gyors egymásutánban követtek a többiek. Legnevesebb iparágak a molnár, csizmadia, korsós és fazekas, szalbó és halász voltak. 1872-ig 14 céh működött a város területén, míg a céhéket az ipar/testületek váltották fel az új, kapitalizálódó körülményeknek megfelelően. (XXII—XXIII. t.)