Kalmár János: Zrínyi fegyverek. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 7. Pécs, 1965)

A mester Zrínyit harcias külsővel kívánta bemutatni, s ezért e korban szokásos rákozott karvért-nélküli fegyverzetben ábrázolta, csuklókig érő ujjas sodronyingben. Oldalára német mintájú kosaras kardot, jobbjára pedig keréklakatos pisztolyt helyezett (Puffer). A magyaros jelleg valamennyire csak a kúpos sisakban nyilvánul meg. Természetesen az ábrázolt fegyverdarabok egyike sem tartozott Zrínyi személyéhez, minden egyes darab a rajzoló által ismert, abban az időben nyugaton általánosan használt fegyvereket ábrázol. A vértezet ugyan némi rokonságot mutat Báthori István lengyel király ismert félvértezetével, de úgy véljük, hogy ez a magyaros rákozott, mozgathatóan lemezsávokból összerótt mellvértfajta ebben a korban a lovasság szolgálatában széleskörű elterjedtségnek örvendett (12. kép). Emlékanyagunkban ismeretes még egy Zrínyi-vértezet ábrázolás, azonban a tulajdonos személye eddig még nem volt véglegesen eldöntve. Legendanélküli vörösmárvány töredék síremlék, ez, amely valamelyik elhunyt Zrínyit ábrázolja teljes vértezetben. A Muraszombat melletti Szentilona község templomából került napvilágra az a sírkő, amelyet a Csákvári Múzeum (Cakovec, Jugoszlávia) őriz. A sírkövet a Magyar Műemlékek Országos Bizottsága állította össze, amelyről az 1942. évi Magyar Műemléki Kiállítás tájékoztatójában a következő szövegrészt találjuk: „Összeállítottuk Zrínyi Miklósnak, a költő és hadvezérnek a délnyugati országrészen, a Muraszombat melletti Szentilonán nemrég előkerült vörösmárvány síremlékét, a magyar késő-renaissance plasztikájának jelentékeny alkotását, amely erőteljes plasztikai formákban ábrázolja a halhatatlan költő és hadvezér páncélos alakját."

9 A síremlék az elhunytnak magyarbajuszos arcát fedetlenül mutatja, a zárt sisak felemelt rostélyánál. Nyakvértje a sisakkal egybeépíttetett. Mellvasa közepén sekély magasságú élborda húzódik végig. Nyakkivágása csekély mértékű, ez alá húzódik a lemezsávokból összerótt nyakvért. A mellvas alsó szintjéhez kapcsolt combvértezetek rákfark-szerűen lemezsávokból összeróttak, mindössze a combok felső felét takarják. A közöttük lévő rés szabadon mutatja a vértezet alá felvett sodronyinget. A vállakra fekszik a mellvas közepéig alányúló vállvért kagylója, amelyhez a karvért lemezesen kapcsolódik. A felső és az alsó hengeres karvértekhez a könyökvért kétszeres pillangó-szerű csuklókkal zárul. Vaskesztyűje mind a kézfejen, mind az ujjaknál rákozott, s az egész kézfejet elfedi. A megmaradt felső lábvért hengeres, a térdet lemezeit, a könyökhöz hasonlóan pillangós csuklójú térdvért borítja. Az alak többi része hiányzik. 9 Magyar Műemléki Kiállítás a Nemzeti Szalonban. Budapest, 1942. 10.