Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

ják, amikor az időjárás megkívánja. Csak nemeteknél fordul elő az a. tárgy, amit kiállításunk bábuján is bemutatunk: az asszonyok gyermeküket takácsok szőtteséből készített, vállukon átvetett kendőben (Kindtuch) viszik, így mindkét kezük szabad marad. A horvát női viseletre Felsőszcntmártonból hozunk példát, aho! ma is él még. Hosszú szoknyájukkal mell fölött szorítják le rövidderekú ingüket, így a szoknya csak térd alá ér. Az ingek bő ujját szőtt, vagy hímzett díszek ékesítik. Viseletük legjellemzőbb, legismertebb darabja a keskeny, pántszerű főkötő, a pocelica. A sokacok viseletét egy-egy mohácsi férfi és női ruhába öltöztetett bábú szemlélteti. A régi vászonholmit a férfiaknál zsinórozott kordbársony nadrág, majd polgári viselet váltotta fel. A nők ruházatának legjellemzőbb darabjai a színes gyapjúharisnyák (strimpfle) és szőttes kötények (kretinca), továbbá a hímzett ingek (oplecak) voltak. Ma az ingek díszítésére inkább füttert (jasprice) használnak, az evvel kivarrott ing neve jasprenac. A mohácsi női főkötő, a kapica, mindig hímzett, az egész hajat beborító ruhadarab, amelyet idősebb asszonyoknál fejkendő vált fel. A két cigány csoport (cigányul beszélők és románul beszélők) viseletét két női kosztümön hasonlítjuk össze egymással és a megye egyéb népviseleteivel. Az egyik siklósi, lowari (lókereskedő) cigány női ruha, jellemzője a szárközépig, vagy bokáig érő, harang alakú szoknya, amelynek alsó részét külön darabból szabják, és élénk színű csíkkal választják el. A másik alsószentmártoni famunkás (román) cigány ruha, ennél a szoknya térd alá ér. A két cigány csoport viseletét a női ruha színe is megkülönbözteti, a cigánynyelvűek kedvelik a színes alapot, a románnyelvűek ruhájának alapszíne legtöbbször fehér. Férfi viseletük nincs, csak a polgári ruhadarabok színei adnak tájékoztatást. Különösen a