Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

vös, esős időben az asszonyok felsőruha helyett viselték. Az Ormánságban kedvelték a tiszta fehér abroszokat is, ezek díszét a kidomborodó csíkok, minták adják. A tiszta fehér abrosznak az ormánsági gyászban is szerepe volt, halottas háznál ezzel takarták le a tükröt. Ugyanerre a célra Hosszúhetény vidékén feketével vagy sötétkékkel mintázott jászos abroszok szolgáltak. Az abroszokon alkalmazott minták kerültek a törülközőkre, kendőkre és az ágyterítő lepedőre is. Egy részüket a szökrönyben őrizték és sohasem használták, legfeljebb a tiszta szoba faragott törülközőtartójára került fel egy-egy díszkendő. A fiatal korban megszőtt „staférung" sokszor érintetlenül maradt generációkon keresztül. Az ormánságihoz hasonló szőtteseket készítettek Mecsek-Hegyalján, a Hegyhát magyar falvaiban, Szigetvár környékén és a Siklós környéki református községekben is. Természetesen az állandóan ismétlődő mintakincs mellett helyenkint új motívumokat is alkalmaztak. Szőttes díszű biklaszegély Felsőszenttnártonból Külön figyelmet érdemel a délszlávok szőtteskincse. Az asztal- és ágyterítőnek használt egyszerűbb pamutvászon darabok mellett híresek színes gyapjúszőtteseik, amelyeket a Dráva menti horvát falukban ma is készítenek. A piros alapú, sokszínű geometrikus mintával vagy csíkozással díszített szőttesek egy részét szoknyának és köténynek, a többit dísztörülközőnek, ágyterítőnek és takarónak készítették. A népi szőttesek konjunktúrája idején kezdtek falvédőt és díszpárnát is szőni. A gyapjú szőttesek közé tartozik a bukovinai székelyek híres szőttese: a festékes. Az ágytakarónak, később - polgári hatásra - falvédőnek és szőnyegnek is használt szőtteseket bizarr színű geometrikus minták élénkítik.