Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

tokát. A további munkafolyamatokra vagy a kenderszerszámokat, vagy azoknak kisebb, de megegyező formájú változatait használták. Otthon készült a falvak lakossága számára a vászonholmi, ebből varrták nemcsak a nők, hanem a férfiak viseletét is. Maguk szőtték az ágyneműnek és zsáknak valót. A használt textíliák (törülközők, lepedők, abroszok stb.) dísztelenek, vagy kevéssé díszítettek, mellettük azonban csodálatosan gazdag mintázatú díszholmit is készítettek ezek azonban csak a lakás díszítésére szolgáltak, vagy még arra sem, csak a szekrényekben, ládákban álltak. Házi vászonra dolgoztak régen a kékfestők is. A készítményekből csak néhány jellemző darabot mutatunk be ebben a teremben, később még visszatérünk rájuk, azonban a baranyai szőttesek teljes gazdagságának felvonultatására még gondolnunk sem lehetett. Már az alapanyagokban olyan nagy a változatosság - kezdve a tiszta kenderből vagy lenből készült házi vászonon, a pamuttal vegyített feleszálas, vagy tiszta pamutból készített finomabb anyagokkal folytatva a darázslépes ormánsági, és a szálhúzással készült délszláv Servian anyagokig -, hogy részletezésükről le kellett mondanunk. A különféle színezésű és mintázású anyagok, a délszláv gyapjúszőttesek és a bukovinai székely szőtt szőnyegek (az úgynevezett festékesek), ezek készítésének technikái külön kiállításon és tanulmányban is nehezen lennének bemutathatok, így meg kell elégednünk e kis ízelítővel, a baranyai szövőasszonyok tudományából. Bár a kendermunka, a baranyai szövőművészet szerepe egyre csökken, sok helyen szőnek még, de jobbára a háziipari és népművészeti bol-