Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

Ián legelterjedtebb ága, ma is szinte mindenütt készítik őket a gyerekek örömére. A változatos mintakincsű és színezésű tojások jellemzők az egyes népcsoportokra, különösen a régebben készültek. Újabban tért hódít az egyszínű tojás, ami a szokás elhalásának kezdete. Népszokásaink legtöbbjét mellőznünk kellett: a regölés, a lucanapi kotyolás, az esőkérő délszláv Dodola, stb., stb., mind helyet érdemelne, a hosszú tablón azonban csak a moldvai csángók farsangi turkajárásái és a már említett maszkos betlehemezést, a disznótorokat meglátogató maszkákat és még egy-két szokást mutatunk be fényképeken. A háromkirályok látogatásának nyomát (19 -f G+M-j-B + 63) ma is sok ház ajtaján megtalálhatjuk. A „háromkirályok csillaga" Mohácsról Részletesebben, mint megyénk legismertebb népszokásával, csak a busójárással foglalkozunk: ez a mohácsi sokacok termékenységvarázsló elemekkel teli maszkos farsangi alakoskodása. Hagyományos formái már régen keverednek karneváli elemekkel, mint a kis tabló képei is mutatják, de még ma is elevenen él. A busójárás hagyományos tárgyait tartalmazza álló vitrinünk, amelyben a maszkok stílusváltozatait is igyekeztünk bemutatni. E szokás régebben szélesebb körben ismeretes volt a délszlávoknál, erről tanúskodnak Hölbling 1845-ben írott sorai: „Farsang' utósó napjaiban különösen kedveli a' német ifjúság az álarezot; miben a' rácz igen is ki szokott csapongani, rut ijesztő faálar-