Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

Utalnunk kell arra a szoros kapcsolatra, amely a népi kultúra egyes ágai között kimutatható: ez olyan egységes rendszer, amelyben az egyik jelenségcsoport megváltozása minden esetben a többire is hat. Az állattartás rendszerének megváltozásával és jelentőségének lecsökkenésével, a tenyésztett fajták arányainak eltolódásával párhuzamosan, némi fáziskülönbséggel a viseletben is megfigyelhetők a változások: gyorsuló ütemben csökken a bőrruhák jelentősége, eltűnnek az ezzel kapcsolatos kisiparosok. A földművelés megváltozásával egyre kevesebb a házivászonból készített ruhadarab, a még ma is csattogó szövőszékek szobolyára zsákra- vagy lepedővászon tekeredik, legjobb esetben abrosz és törülköző, ruhaanyag nem, vagy - a háziipari és népművészeti boltok számára. Az izlésváltozás sem elhanyagolható jelentőségű, hiszen nem egy helyen jártunk, ahol a menyecske - bár megszőtte szinte több generációnak elegendő stafirungját - kivetkőzött, s a 20-30 vég vászonnal telt szökrönyök kinyitatlanul porosodnak a padláson. A konfekció kiszorítja a házi és kisipari termékeket, az olcsóbb és célszerűbb készítmények váltják fel a régit. Népszokások (7. terem vége) Az utolsó terem végén szakítottunk helyet arra, hogy Baranya legismertebb, legjellemzőbb szokásaival foglalkozzunk, legalábbis azokkal, amelyeknek sajátos tárgyi kellékei, jellemző képei vannak, tehát kiállításon való bemutatásra alkalmasak. A népszokásoknál mutatjuk be a népi hangszerek egyikét-másikát, így a messze földön híres sokac dudát (gajda) és a régi pásztorok készítette furulyát. Ma már alig van, aki kezelni tudja a citerát, az okarinának pedig - amely szintén népi hangszer -, egyetlen mestere él megyénkben. A népi táncalkalmak, bálok zenekarai gyakrabban játszanak modern táncokat, mint csárdást vagy kólót, a régi táncok egyre inkább csak a művészeti együttesek műsorain szerepelnek. Az élet nagy eseményeihez kapcsolódó szokásokból (lakodalom, keresztelő, temetés) - amelyek szintén eltéréseket mutatnak vallások és nemzetiségek szerint - csupán a temetkezési szokások néhány jellemző képét mutatjuk be paravánunkon. Ezek utalnak a régen általános és következetes eltérésre: a református temetőkben változatos formájú fejfákat, a katolikus és evangélikus temetőkben pedig a népi kőfaragó (u