Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

Kereszt öltései mohácsi sokac párnavég várad környéki és drávaszögi református községekben is. Érdemes itt megjegyezni, hogy e két, egymástól aránylag távoleső baranyai táj etnikai rokonságára éppen ezek a főkötők hívták fel a figyelmet. A két csoport főkötői közt az a különbség, hogy Pécsvárad környékén inkább a sárközi főkötőkre jellemző apró mintás hímzéseket alkalmazták, míg a Drávaszögben és a Siklós környéki református falvakban a vastagabb szállal varrt, nagyobb mintákat kedvelték. A viscletdarabok közt a legtöbb hímzést a női ingeken találjuk. Különösen a délszláv és a zcngőalji magyar női ingek ujját hímezték színesen. Természetesen színeik, mintáik és az alkalmazott öltéselemek mindkét csoportnál mások. Sokféle motívumot találunk a délszlávok különféle módon hímzett főkötőin, egy részüket ma is viselik. Az úri hímzések hatása érezhető az ormánsági zsoltáros kendők díszítésén. A finom batiszt anyagon selyemmel hímzett, élénk színű naturalista virágminták jelentkeznek, amelyek feltehetően hímzéskönyvből származnak. A minták színe a viselő korához alkalmazkodik, a fiatalok piros, zöld és sárga, az idősebbek kék vagy fehér motívumokat hímeztek rá. Apró fehér hímzéssel díszítették megyeszerte a férfiingek elejét, gallérját és kézelőjét, valamint a gatya alsó szegélyét. A délszláv