Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

Baranya népművészete elsősorban a szőttesek révén vált híressé és közismertté. A magyar népcsoportok éppenúgy, mint a délszlávok, ruházatuk nagyrészét, sőt a házban használt egyéb textiliákat is maguk állították elő. A kendermunka bemutatásánál már utaltunk arra, hogy a fonás és a szövés munkája a nő egész életét végigkísérte. Leánykorában megszőtte az új otthonába vitt ágyneműt, törülközőt, kendőruhát stb., valamint saját ruháit, később a család igényeit elégítette ki. A szövés mellett, ha egyéb munkáik engedték, - mint a kiállított tárgyak száma és sokfélesége is bizonyítja - a hímzésre is maradt idejük. A baranyai népcsoportok hímző művészet ér öl összefoglaló tanulmány még nem jelent meg, az eddigi kutatások inkább egyes tárgycsoportok vizsgálatára terjedtek ki. Tudjuk azonban - és ezt a kiállított anyag is dokumentálja, - hogy az öltéselemek, a színek és a minták a különböző vidékek és népcsoportok hímzéseiben más összetételben, más megkomponálásban jelentkeznek, tehát etnikus sajátosságaik már ma is körvonalazhatók. A legtöbb hímzés a viselethez, egyes ruhadarabokhoz kapcsolódott. A fekete alapon fehérrel hímzett főkötő a sárközi asszonyok ma már közismert fejdísze volt, de hordták a Sárközzel kapcsolatot tartó Pécs4 49