Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

A paraszti fafaragás tablója beszerezhető, ezért a faragók rajta próbálták ki az új technikát és az új motívumokat. A nők munkaeszköze volt a mángorló és a mosósúlyok is. Az előbbivel a kimosott vászonholmikat vasalták, mángorolták. Legtöbbször keményfából készült, felületét finom karcolásokkal díszítették a faragók. A mosósúlykot mindegyik népcsoport használta és még ma sem szorult ki teljesen a paraszti háztartásból. Díszítése erősen mutatja az etnikus különbségeket. A jelenlegi ismereteink szerint a magyarok stilizált virágmintákat véstek a felületére, gyakran spanyolozták is. A délszláv sulykok jellemzője az ívelten felfelé hajlított nyél, amelynek végét szívalakúra formálták, továbbá a festett díszek alkalmazása. Az alapszín zöld vagy sárga volt, más színű stilizált virágokat festettek rá. A mohácsi sokacok jellegzetes tárgya az érdekes formájú vízhordó rúd (obramenica). Vésett virágminták, színes festés és berakott apró kerek tükrök díszítik. Hasonló színeket és mintákat találunk bölcsőiken és más bútoraikon is.