Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

reknek, akiknek tevékenységét az egy körzetben elterjedt, hasonló stílusban kiképzett házak sora jellemzi. Századunk elején a falu feladta önálló és hagyományos építészeti Ízlését. Talpas pajta. Zádor A régi talpas házakat nem egyidőben alakították át. A századforduló táján még szobából és konyhából álló házban is laktak, amely még őrizte a régi tüzelőberendezést. A legtöbb talpas ház azonban ekkor már három helyiségből: szobából, konyhából és kamrából állt. A bemutatott ormánsági házbelső is egy ilyen beosztású hajlék egyik változata. A favázas épület bárdolt, ácsolt tetőzetét a ház, közepén végighúzódó mestergerenda tartja. A házhégerendákon (kercsztgerendákon) nyugvó padlásdeszkákat vastag tölgyfából hasították. A dorozmás, meszelt fal a fonott falszerkezet tapasztását érzékelteti. A ház szíve a kémény nélküli füstös konyha, tüzelőinek füstje az ajtó feletti nyíláson és a kinyitott ajtón át távozott. A másik két helyiség bejárata különkülön nyílik a tornácról, ezért csak a konyha füstös. A házbelsőt úgy szemlélhetjük, mintha a ház udvari falát levágtuk volna. A konyha, a szenes ház, a főzés, a táplálkozás és a kisebb házi