Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

zott jószág mennyiségét. Két részből állt, az egyik a számadónál maradt, a másikat a tulajdonos kapta meg. Jobb oldalt az ormánsági kanász jellegzetes felszerelési tárgyai és eszközei láthatók. Kiemelkedő szerepe volt a baltafokosnak., amely nemcsak tisztségének jelvénye, hanem veszedelmes fegyvere is a kanásznak. A juhászat először az uradalmakban honosult meg megyénkben és a pásztorok között is külön csoportot alkottak az uradalmi juhászok. A paraszti juhtartás csak a Duna menti sokacoknál volt jelentős. A legutóbbi években több termelőszövetkezet rendezkedett be juhászatra, tartásmódjuk a naponkénti kihajtás, télen a takarmányozás. Juhnyáj terelése. Versend A Hegyháton és általában a német községekben már a századforduló táján megteremtették a lehetőségét az istállózó állattartásnak. A gabonatermelésen kívül gondot fordítottak ezekben a községekben a takarmánynövények és a kapások termelésére is. A gazdálkodás részleges átalakulása változást hozott a tenyésztett fajtákban is. Egyre inkább elterjedtek a bőven tejelő és gyorsan hizlalható cifra marhák, valamint az erős, jól igázható muraközi lófajták. A mangalica mellett szívesen foglalkoztak angol hússertéssel is, nevelésük és hizlalásuk azonban nagyrészt az ólban történt. A számban megnövekedett állatállomány részére új istállókat, ólakat építettek, a trágyát a terméshozam növelése érdekében a földekre hordták. A télire szánt takarmányt pedig nagyméretű pajtákban raktározták el.