Mándoki László: Busójárás Mohácson. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 4. Pécs, 1963)
öltözés, átváltozás, újjászületéseként értelmez, s amely nemcsak farsangot jelent, hanem a busójárás sokac neve is. (A busójárás kifejezés a szakirodalomból került az irodalmi nyelvbe, s onnan a mohácsi népnyelvbe.) Fontos lenne annak a kérdésnek eldöntése is, hogy mióta él ez a szokás, mert bár az egyes elemek ősrégiek, magára a busójárásra csak a XVIII. század végétől vannak adataink. Az 1783-as mohácsi Canonica Visitatio (cgyházlátogatás) feljegyzései között találkozunk először a farsangi átöltözés, zenés felvonulás elítélésével, de maszkviselésről és a busójárás egyéb jellemzőiről itt nem esik szó. 1845-ben Hölbling Miksa, Baranya tudós főorvosa megjegyzi, hogy „Farsang' utósó napjaiban különösen kedveli a' német ifjúság az álarezot; miben a' rácz igen is ki szokott csapongani, rut ijesztő faálarezokat kötvén föl képére" - ez megint a busójárás, illetve a farsangi famaszkok szélesebb körben való elterjedtségét bizonyítja - de csak a délszlávoknál : a szövegből úgy tűnik, hogy a németek nem famaszkot hordtak farsangkor. Karadzsitynál találjuk meg először a busó szót busa alakban 1852-ben, utána hamarosan a szokás leírásával, ismertetésével is találkozunk: 1868-ban Tauszik Sándor, [896-ban Tarnai Károly (Várady Baranya múltja és jelenje c. munkájában), 1905-ben Lichtnekker József (Ernyey idézi munkájában) írja le a busójárást, majd 1947-ben Unyi és 1949-ben Csalog foglalkozott véle. 1958-ban Földes szentelt tanulmányt a busómaszkoknak, amelyben a szokás egyes elemeire is kitér, - részletesen foglalkozik pl. a Csalog által felvetett ötlettel, hogy a busók ujjbúzásában és birkózásában legényavató szertartás nyomát kell látnunk -, magunk pedig 1961-ben írtunk a szokásról, illetve egy másik tanulmányunkban a maszkokról és a szokásról. E leírásokban legtöbbször elmosódik az a tény, hogy a busójárásnak régen nem volt megszabott menete, a busók tevékenysége csak mozaikcsoport a farsang végének, utolsó három napjának (poklada) szokásaiban. Csak amikor szabályozottá, sőt, irányítottá vált a busójárás, akkor alakult ki a menetszerű felvonulás, megszabott útvonallal és eseményrenddel, ekkor azonban már a szokás belső rendbe felborult, eredeti tartalma elhomályosult. A karneváli rendszerűvé vált busójárásban kezdenek karneváli elemek is megjelenni (példaként idézünk a helyi sajtó egyik glosszájából :
