Mándoki László: Busójárás Mohácson. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 4. Pécs, 1963)

Busójárás . Évek, évtizedek óta vonzza az érdeklődőket messzi földről is Mohácsra e színes, látványos farsangi népszokás, amely nemcsak a régi ritkán, vagy sohasem hordott - sokac népviseleteket csalja elő a szekrények, ládák, a skrinydk mélyéről, hanem még ma is faragókésre görbíti a férfiak kezét. Csodálatos, néha torz, groteszk, néha komor méltóságú famaszkok készülnek a mohácsi sokacoknál, amelyek farsang utolsó napjain vonulnak fel színes forgatagban a város utcáin. Busójárás . . . Mohács nevével az 1526-os, gyászos emlékű csatavesztés mellett ma már e népszokás is elválaszthatatlanul összeforrott: mind hazánkban, mind külföldön ismeretes a busójárás, mint a kihalóban lévő maszkos alakoskodó szokások egyik legszebb és legjellemzőbb példája. Itt is, mint a legtöbb helyen külföldön, az elmúlt évszázadok, évtizedek egyházi, hatósági tiltásai után csak mesterségesen lehet életben tartani a szokást, s bár ez sok változást, átalakulást okozott a busójárásban, amelyet a helyi hagyomány a törökök kiűzésével hoz kapcsolatba, mai formájában is felejthetetlen élmény, Mohács legfőbb idegenforgalmi látványossága. Kis füzetünk célja, hogy rögzítse az élményt, maradandó, illusztrált emlékeztetőt adjon a nézők kezébe, s emellett megkísérelje megvilágítani a szokás eredetét, régi formáját, alakulását, változásait. Bár kiadványunk nem tudományos igénnyel készült, elengedhetetlennek mutatkozott, hogy néhány korábban megjelent munkára is hivatkozzunk a szövegben, természetesen csak rövidítve, azonban a füzet végén teljes címükkel is felsoroljuk a szokás iránt érdeklődők számára a busójárásra vonatkozó legfontosabb tanulmányokat.