Mándoki László: Busójárás Mohácson. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 4. Pécs, 1963)

végsőkig akar küzdeni. Ilyenkor a kihívó legtöbbször visszalépett, hacsak nem haragosok voltak, akik felismerték egymást. A régi busójárás . . . Kevés van már belőle, s az is összekeveredett az egyre hangsúlyosabb karneváli elemekkel. Hol van már az az idő, amikor három napig minden épkézláb ember a farsang végét ünnepelte, amikor minden 45-50 év alatti sokac férfi busó volt, amikor az asszonyok három napig nem is látták a férjüket. . . A busójárás, amelynek legmozgalmasabb napja a húshagyó kedd volt, szinte teljesen farsang vasárnapjára korlátozódik, amelynek programját hivatalosan szabja meg a tanács. A régente kötetlen, az egész várost, de főleg a sokacok lakta negyedet pezsgésbe hozó busójárás, amelynek centruma a Kóló tér volt, az 1900-as évektől kezdve előre kiszabott útvonalhoz igazodik. A Kóló téren a máglya helyén, amelyet a busók által minden háztól (a háziak szemhúnyó jóváhagyásával) összelopkodott szalmával tápláltak, ma a darálómalom épülete terpeszkedik. A sarat-havat tapodó, a régen ott, a tűz körül kólózó bocskorok helyett bakancsok vasalása csattog, de már a Széchenyi téren, s akkor, amikor a tanácsháza előtt megszólal a hangszóró, s bejelenti a következő műsorszámot: „Most a busók kólója következik!" A régi maszkok egy része - szerencsére - múzeumban van, más részüket az árvíz vitte el, vagy tűz emésztette meg: „Nem ér ez semmit, nem kellett a filmhez sem!" - ugyanis a busójárás filmezésekor csak a határozott vonalú, élénk színezésű famaszkok tulajdonosait szerződtették statisztának. Eluralkodtak az új stílusú maszkok, egyre több különleges, egyedi, a hagyományostól mind messzebb álló maszk készül a díjazás reményében. A régi busójárás . . . visszahozhatatlanul eltűnt, eltűnt azzal a régi életformával együtt, amelyben még létezhettek az évezredes gyökerű termésvarázsló eljárások, amelynek szüksége volt a farsang végének (Meuli kifejezését idézzük) „legális anarchiájára", mint a lefojtott indulatok biztosító szerepérc. Ma már csak a tudomány akarja - nem visszahozni, csak rekonstruálni a busójárást, hogy levonhassa belőle is a társadalom és a kultúra történetére vonatkozó következtetéseit. Azok a törekvések, amelyek az utóbbi években érezhetők (hogy a törökök kiűzésének mondájára építve alakítják a busójárást), nemcsak