Mándoki László: Busójárás Mohácson. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 4. Pécs, 1963)

az épületek sarkát megveregetik buzogányaikkal, majd az istállókba vonulnak és megkerülik az ott talált állatokat. Közben a hamuzsákos ember a tornác földjére, az istálló szalmájára és a küszöbökre hamut hintett. Varázscselekcdet volt ez eredetileg mind: egyikük az épületek tartósságát igyekezett biztosítani, a másik a háziállatokat oltalmazta varázslatával mindenféle betegség ellen, a harmadik a hamuszórással termékenységet varázsolt". Mint Csalog írja, régebben „a busók még ekét is vittek magukkal, . . . felszántották annak a gazdának az udvarát, aki nem eresztette be szépszóval". Ez a szokás a stíriai szlovéneknél ellenkező előjellel van meg, ott nem bosszúból, hanem termékenységvarázsló céllal szántják fel az orácik („szántók") - akiket egy, a busókra fölöttébb hasonló öltözetű alak, a kurent vezet - az udvarokat. A szokás ezen eleme eredetileg Mohácson is termésvarázslás, nem pedig tréfás bosszú lehetett. A busók tevékenységének termésvarázsló jellege leginkább abban a szokáselemben jut kifejezésre, hogy régen az utcán talált felnőtt nőket a busók körülvették és meghúzgálták, hogy „nagyra nőjjön a kender". Ezt - valljuk be őszintén - a nők el is várták, szinte dicsőség volt, meg is beszélték egymás között: „Téged hányszor húzkodtak meg?" - „No, akkor szép kendered lesz az idén!" Adataink szerint a termésvarázslásnak ez a formája az első világháború tájáig volt szokás. A farsang a bosszúállás ideje volt, a haragosok gyakran mondták egymásnak: „Majd találkozunk mint busók!" - és bár a busóknál fontoskövetelmény az inkognito, a felismerhetetlenség, mindig találkoztak is, sőt, volt rá eset, hogy emberhalál lett a találkozás vége. Jól jellemzi ezt a tényt a farsangvégi időszak, az utolsó három nap, a poklada vezérdallama, egy úgynevezett betyárác („betyáros") nóta egyik strófája: Alig várom, hogy jöjjön a farsang, Haragosomon a bosszúm végrehajtsam! (A közérthetőség kedvéért adjuk fordításban a sokac szöveget.) Az egyes busócsoportok találkozásainál nyilván ilyen esetekben kerekedett verekedés, egyébként csak erőpróbára került sor, a csoport vezetői, vagy összes tagjai középső ujjukat összekapcsolva próbálták egymást elhúzni helyükből, s ha ez túl könnyen sikerült, elhangzott a.