Vezető a Janus Pannonius Múzeum régészeti kiállításhoz. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 3.)

feladva, lassan megtelepedtek. A hatalmat vékony, uralkodó réteg -tartotta kezében. A leigázott népek köréből kikerült, kitűnő fegyverkovácsaik voltak, kik ellátták őket fegyverekkel, harci és vadászfelszereléssel. A szekrények anyaga jól tükrözi vissza a társadalmi viszonyokat. Kgy-egy temetőben a sírok kb. 10 százaléka kapcsolható, gazdagságánál és a leletek mineműségénél fogva a vékony uralkodó réteghez, a tulajdonképpeni avarokhoz. A sírok 90 százaléka általában szegény és e sírok leletanyaga is szerény. Szegény emberek sírjai ezek, kiknek nagy tömege a leigázott és meghódított népek köréből került ki. A sorban következő négy szekrény anyaga egyébként jól szemlélteti az avarok agyagművességét, viseletét, fegyverzetét, pompakedvelését és ízlését. Meglepő az avar temetők nagy száma Baranya megye területén. E temetők gyakran alig 2—3 km távolságra voltak egymástól* Ez nagy népsűrűségre mutat, ami a bizánci birodalom és a határ közelségével hozható kapcsolatba. Az avarok temetkezésére kitűnő példa a földjével együtt, eredeti helyzetében kiemelt kékesdi lovassír. A harcost díszes fegyverövvel és lovával együtt temették el. Az emberi csontváz deréktáján az öv bronzveretei láthatók. A jobb kéznél két vaskés van. A Iá két oldalán qtt a kengyel, szájában a zabla. A sír í"lötti falfelületen lévő térképen a hunok, avarok és magyarok útja tanulmányozható. A magyarok lovas pásztornépként hosszú ideig éltek az orosz föld füves térségein. Itt fejlődött társadalmuk az ősközösségből a katonai demokráciába. A honfoglalás előtt a hét törzs vérszerződéssel az Árpádok családját választotta szövetsége fejévé. A törzsfők szövetsége, a nyugati mintára szervezett királyság és a keresztény művelődés csak siettette az osztálytársadalom kialakulását, a régi nemzetségi szervezet rendjének bomlását. A maradék avarok és a szlávok földmüvelésének, az istállózó állattartásnak és a kertgazdaságnak átvétele lassan földhöz kötötte a korábban a téli és a nyári szállások között vándorló népünket. A két utolsó szekrény anyaga már az állandó jejlegű megtelepülés idejéből, a XI. századból való. A jellegzetesen ősmagyar stílusú ékszerek mellett, gyakran ugyanazon sírleletben, ott találjuk a helyi lakosságra jellemzőket is. Ez a temetőkben következetesen jelentkező leletegyüttes beszédes bizonyítéka annak, hogy a magyarság és az itt talált helyi lakosság között normális, sőt bensőséges viszony alakult ki, mely mindkettőjüknek javára vált. IX. Folyosó. — Embertani gyűjtemény. A régészeti ásatás eredményeinek a kiértékelését szemlélteti a rajzos vázlat. Az ásatás folyamán felszínre kerülő növényi és állati maradványok közvetlenül a növény- és állatvilágra nézve nyújtanak értékes útbaigazítást, közvetve pedig az éghajlati viszonyokra. Az ásatás során ismeretessé válik a talaj is. Ezek együttvéve adják a természeti kör-