Dercsényi Dezső: A pécsi kőtár. ( A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 1. Pécs, 1962)

A PÉCSI KŐTÁR A 1\ pécsi székesegyház 1882—1891 közötti restaurálása a kor elvei és gyakorlata szerint inkább újjáépítés volt, mint a meglevő történeti jelentőségű művészeti értékek megmentése. Még szerencse, hogy a jóizlésű és építészeti vénájú Schmidt Frigyes ily mediterrán jellegű és hangulatú épületet tudott átplántálni a legolaszosabb éghajlatú magyar városba: Pécsre. Az újjáépítés jellegét legjobban a művészi részletek sorsa jellemzi: azokat a falakat is lebontották, melyeken román és gótikus freskók voltak, és az új épületet Székely Bertalan, Lötz Károly falképeivel díszítették. Az egyedülálló gazdagságú, főként román stílusú domborműveket, oszlopfőket másolattal pótolták, míg az eredeti darabokat a püspöki magtárba zsúfolták össze. Innen 1899-ben a püspöki könyvtár földszinti folyosójára és négy szobájába helyezték el, majd Szőnyi Ottó gondoskodásából a székesegyház déli kápolna sora alatti alagsori helyiségbe. Bár védelmük itt biztosítva volt, oly zsúfoltan álltak, gyakran két, három sorban egymás mögött, hogy tanulmányozásuk, megtekintésük alig volt lehetséges. Elhelyezésük semmikép sem volt méltó a faragványok művészi értékéhez, történeti jelentőségéhez. A magyar műemlékvédelem a székesfehérvári és esztergomi kőtárak megalkotásával még a II. világháború előtt felhívta a figyelmet arra, hogy sajátos történeti fejlődésünk, a török, tatár pusztítások, az osztrák gyarmatosítás miatt hazánkban kevés középkori és reneszánsz emlék maradt épségben. A ránkmaradtak javarésze rom, nagyrészüket százados földréteg borítja. Középkori, reneszánsz kultúránk, művészetünk hitelesebb megismerése érdekében tehát nagyarányú ásatásokra van szükségünk, továbbá a már feltárt, vagy restaurálásból kikerült faragott kőanyagot össze kell gyűjteni, múzeumban kell őrizni és lehetőleg a laikusok számára is élménytkeltő módon bemutatni. A tatai, a jáki, a kaposvári kőtárak mellett így elsősorban a számra és művészeti jelentőségre kiemelkedő fontosságú pécsi kőanyag elhelyezését, bemutatását kellett megoldanunk. Lux Kálmán tervei alapján az előkerülési hely, a pécsi székesegyház szentélye mögött, a püspökség által e célra átengedett területen kőtárat építettünk, melyben a román, néhány gótikus és reneszánsz kőfaragvány kiállításával az anyag nagyrésze a kutatás és a közönség szá- %