Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Gábor Olivér: Az avarok meghatározása és mitológiája
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 324 átkot szórt magára” . 81 Komentiolos bizánci követ éppen az eskü megszegésének következményeire hívta fel kétszer is Baján figyelmét, 82 amivel alaposan feldühítette. Azt is tudjuk, hogy Baján „ősi” rítusú esküjénél tanúként megerősítő jelleggel főemberei is jelen voltak ( Theodorus Syncellus IX: 301., Szádeczky 1992: 176.). Máskor viszont betartották esküjüket az avarok ( Theophylactus II: 16,1., Szádeczky-Kardoss 1992: 70.). 3. A kora avar korban említett bokolabras ( Menander: 477., Theophylactus I: 8,1–11., Szádeczky-Kardoss 1992: 51., 53.) mint fősámán nem csupán a szertartások, hanem nyilván a keleti eredetű mitológia legfőbb tudója is volt. Emellett praktikus tudása (gyógyítás?, bajelhárítás?) is fontos lehetett, 83 hiszen akkora szabadságot élvezett, hogy a kagán feleségéhez is bejáratos volt. Az avaroknak hősi énekeik, csatadalaik, valamint népies nótáik is voltak, melyeket a sámánoktól megkülönböztetett magányos regősök daloltak tábortüzeknél a falvakban ( Theophylactus Historia Oikumenike 236., Haussig 1953: 434.). (A sámán és regős közti különbség hasonló lehetett a druida és vátész köztihez.) Továbbá a türk kagán is bizonyos mértékig sámánnak számított, hiszen hatalmát az égből nyerte és beiktatása előtt látomása volt, így kapcsolatba került a szellemvilággal ( Kmoskó 2000: 30.). 4. A felövezés szertartása a férfivá válást jelezte a szabad harcosoknál ( Medgyesi 1992), amelyre sírjaikban rengeteg példát látunk. Ehhez hasonlóan az uralkodói vagy annak vélt köpeny felöltése a hatalom szakrális átruházódását is jelentette Baján és utódai számára Anchialosnál 584 körül: „ A kagán felöltötte az elvett bíborruhát és így szólt: „Akár akarja a rómaiak császára, akár nem, nekem adatott az uralom” ( Michael Syrus X: 21., Szádeczky-Kardoss 1992: 61.) . Ugyanez megtörténthetett később Konstantinápoly közelében is ( Nicephorus Patriarcha: 14., Szádeczky-Kardoss 1992: 165.). 5. A vendégbarátság ősi (égiektől elrendelt) törvénye 84 az avaroknál is létezett. Követek fogadása esetén nyilván kiegészült egyfajta diplomáciai protokollal is. Speciálisan nomád gesztusként, ha a vendég sátrat kapott, akkor védelemben, ellátásban és tiszteletben részesült. Ha viszont összerombolták a sátrát, akkor megszűnt a vendégbarátság és a védelem: Komentiolos sátrát Baján leromboltatta és a követet elfogatta ( Theophylactus I: 6,6., Szádeczky-Kardoss 1992: 63.). 6. Az avarok vallásának meghatározását is olvashatjuk: „ Mi avar népség vagyunk, mindenféle csúszómászók és négylábúak hasonmásait tiszteljük istenekként. Mindezekkel 81 Egyébként valószínűleg a keresztény oldalon sem számított kötelező erejűnek a pogányoknak tett eskü, hiszen a bizánciak letagadták, hogy a bokolabras náluk van ( Menander: 458, 471, 477., Szádeczky-Kardoss 1992: 37., 44., 47., 51.). 82 A következmények: atyái és saját isteneinek megsértése ( Theophylactus I : 4,6–6,6., Szádeczky-Kardoss 1992: 62.). 83 A kazak, kirgiz, kipcsak „sámán” jelentésű baq(si)/bak(si) ( Molnár 2003: 287.), ill. üzbég és dzsagai bugu „szarvas” jelentésű szavak ( László 1946: 102.) nyilván kapcsolatban vannak a bokolabras szó első tagjával. A boszorkány/szellem jelentésű alb(is) szó ( Molnár 2003: 286.) pedig a bokolabras szó középső tagjával hozható párhuzamba. Az albis ellen küzdő bakalbis volt a démonűző sámán, vagyis a ?ephylactus által görögösen leírt bokolabras, aki a legrangosabb sámánok egyike lehetett. A nomád birodalmak fősámánjai pedig jóslataikkal még a birodalom vagy kaganátus irányításába is beleszólhattak ( Fodor 2005: 23–25.) – amíg el nem csábították a kagán feleségét. 84 Így például az egyszer vendégül látott személlyel kapcsolatos vendégbarátság kötelessége akár nemzedékeken át öröklődhetett az ógörög eposzokban is (ld. Aeneas, Odüsszeia).
