Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
IN MEMORIAM - Köhler Kitti – Kiss Kinga – Hajdu Tamás – Gábor Olivér: In memoriam K. Zoffmann Zsuzsanna (1941–2016)
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 622 kori embertani anyag feldolgozását, amelyet általában nagy örömmel el is vállalt. Folyamatosan járt vissza Pécsre, a Vajdaságba, Romániába, de Magyarország szinte összes őskori embertani anyaggal rendelkező gyűjteményében is megfordult. 1999-ben vesztette el férjét Kiss Attilát, akinek emlékét élete végéig ápolta. Zsuzsa első tudományos munkája 1965-ben, a pécsi Janus Pannonius Múzeum Évkönyvében jelent meg, amely első és egyben utolsó régészeti tárgyú írása volt. 1965 és 2016 között a hazai és nemzetközi folyóiratokban, könyvekben rendszeresen publikálta embertani kutatásai eredményeit, több munkája jelenleg is megjelenés alatt áll. Kandidátusi értekezését 1992-ben készítette el „Kelet Kárpát-medence neolitikus és rézkori népességeinek embertani vázlata” címmel. Az elmúlt évtizedekben számos, az őskori népességek populációtörténetével foglalkozó tanulmánya vált az antropológiai és régészeti szakirodalom alapmunkájává. Tanulmányaiban az egyedi adatok közlése mellett, többváltozós biostatisztikai módszerek felhasználásával adott átfogó képet az őskori népességekről. Nem volt könnyű dolga, hiszen a 90-es évek előtt, a nagy beruházásokat, autópálya-építéseket megelőző feltárások eredményei, a nagy sírszámú őskori temetők ekkor még nem kerültek elő. A korábban feltárt minimális és rossz megtartású leletanyag összegyűjtése, az azokból nyerhető legapróbb információk felvétele, mindezek rendszerbe foglalása és a köztük lévő kapcsolat, vagy éppen annak hiányának megállapítása óriási kihívást jelentett az őskorral foglalkozó antropológusok számára. Zsuzsa a régészet irányából érkezett az embertan területére. Életműve egyértelműen bizonyítja, hogy a régészeti háttér – az egyes kultúrák, népcsoportok és az adott korszak kronológiájának – ismerete elengedhetetlen a fizikai antropológia műveléséhez. Különösen igaz ez abban az esetben, ha nem csupán egy adott temető embertani anyagát vizsgáljuk, hanem belehelyezzük azt a tágabb értelemben vett, általában országhatárokon átívelő régészeti/történeti kontextusba, amelyre Zsuzsa mindig, okvetlenül törekedett. Pályája során kitartással, szisztematikus munkájával elérte, hogy őskori embertani leletek legavatottabb hazai szakértője legyen. 70. születésnapja alkalmából az Ősrégészeti Levelekbe K. Zoffmann Zsuzsannának szentelt köszöntőben elhangzott: „ Talán sokak számára furcsa különlegességnek tűnhet a kutatói munkája során mindvégig következetes töretlen autonómiája. Soha nem csatlakozott másokhoz, soha nem a lefektetett utakon járt. Személyisége egy olyan kutatói mentalitást példáz, mely nem az azonnali sikerre törekszik, hanem rendületlenül hisz a tudományos útkeresés igazságában, melyet a szakma iránti elhivatottságának köszönhet. Hozzáállása beigazolta szakmai eredményességét. ”. Nagyon sokan szerették. Hosszú és tartalmas szakmai beszélgetéseket folytatott a lakásán is, már a nyugdíjas éveiben. Emberi hozzáállása, kitartása,
