Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
IN MEMORIAM - Pásztor Andrea: In memoriam dr. Ujvári Jenő
In memoriam dr. Ujvári Jenő 599 ból azonban, amit a többség elmondott, határozottan kirajzolódott, hogy ők a megőrzést, a tudományos feldolgozást tartották fontosabbnak. Arra kevésbé gondoltak, hogy ezt megismertessük a világgal. Ez nem az ő hibájuk volt, a múzeumi tradíció ezt az igényt támasztotta. Holott, mondhatjuk, Pécs különleges helyzetben volt a lakosság érdeklődését illetően, hiszen ez egy történelmi város. Tisztában voltak azzal, hogy itt jelentős dolgok történtek. Az építkezések például véletlenül is előhoztak régészeti emlékeket. A lakosság nyomon követte, ha nem is tudta pontosan, hogy mik ezek. Azt azonban biztosan tudhatták, itt valami fontos dolog lapul a föld alatt. Az első múzeumigazgatók, múzeumőrök, vagy fontos szerepet játszó emberek is mellékesen, érdeklődésből dolgoztak a múzeumnak. Jogászok vagy városi hivatalnokok voltak. A munkájuk nyomán aztán egy szilárd régészeti irányultság alakult ki. A Zsolnayak gyűjteménye is beleillett ebbe a folyamatba. Dombay János bácsi révén ez az érdeklődés még inkább megerősödött és a megyére is kiterjedt. Nemcsak Pécsre, hanem egész Baranyára érvényes, hogy egy igen erőteljes régészeti gyűjtemény és ennek alapján régészeti tudás, szakértelem halmozódott itt föl, ami mind a mai napig jellegzetes karaktere a pécsi múzeumnak. A világörökségre és az autópálya nyomvonala mentén végzett ásatásokra azt hiszem most nem érdemes kitérni. Másrészről itt volt a Mecsek, ahol a növényzet, állatvilág, a geológia, a földtan is matériát jelentett az érdeklődő emberek számára. Ezeket az anyagokat behozták a múzeumba, így kezdett kialakulni a természettudományi gyűjtemény. Mamutagyarat és egyéb dolgokat adtak be. Engem kisgyerekként egy kitömött farkas nyűgözött le. Akkor Horvátországból a befagyott Dráván átjöttek ezek az állatok. Az utolsó baranyai, vagy magyar farkas volt itt, a pécsi múzeumban kiállítva. Aztán Vass Annuska mint gombász mélyítette ezt az irányt. Uherkovich Ákosék a mikroszkopikus lényeket kutatták. A néprajzot nagy emberek művelték. Andrásfalvy Bertalan, Mándoki László, később Begovácz Rózsa, hozzájuk csatlakozva Mohácson Sarosácz fantasztikus gyűjteményeket hoztak létre. Azt hiszem máig kihasználatlan a Zsolnay lányok által gyűjtött délszláv anyag, ami a horvátországi múzeumokkal összevetve is párját ritkítja, mert ez egy nagyon korai tudatos gyűjtés eredménye. A Képző- és Iparművészeti Osztályunk, ahogy említettem nagyon nagy lendületet kapott azzal, hogy az Aczél-féle kultúrpolitika a külföldön élő magyar képzőművészeket – úgymond – hazacsalogatta. Így vált lehetővé a Csontváry-gyűjtemény megszerzése. Gerlóczy Glória Kanadában élő tulajdonos adta el a Magyar Államnak. Gerlóczy Glóriával és angol főúr férjével nagyon jó kapcsolatban voltunk. Mentünk is mindenféle pincékbe. Az angol egy szót sem tudott magyarul, és nagyon élvezte, hogy különféle szőlőkben, borászatokban találkoztunk. Ez olyan dolgokat is maga után vont, mint például amikor Szigetvárra látogattunk, elfelejtettük, hogy a várban már voltunk. Kétszer néztük meg, és ez senkinek nem tűnt fel. Aztán idekerült a Nemes Endre gyűjtemény Svédországból. (2. ábra) Az egy
