Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Dénes Andrea: Vadnövények gyűjtögetése és piaci árusítása Baranya megyében egykor és ma. Etnobotanikai áttekintés és napjaink gyakorlata
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 58 ( Corylus avellana ) termése mellett napjainkban a városi parkokba ültetett török mogyoró ( Corylus colurna ) termését is néhányan gyűjtik, és árusítják is. A telepített és kivadult lepényfa ( Gleditsia triacanthos ) édes, szivacsos állományú terméshüvelyét több forrás is gyerekcsemegeként említi ( Nagy 1942 : 272 ., Kiss 1980 : 21 ., Müller 1973 : 156 .) . Hasonló mai használatáról nincs adat. A közönséges dió ( Juglans regia ) sokfelé előfordul kivadulva, erdőkben, erdőszéleken, utak szélén. A dió drága termék, így a diógyűjtögetés napjainkban sem ritka. A megye ártéri tájain gyűjtötték, ették, árulták egy mocsári növény, a sulyom termését is. A Dráva mentén ma is jól emlékeznek a cúni sulyomárusokra, akiknek a szekeréről vásárolt termést gyerekkorukban maguk is kóstolták (Kiss 1994 : 174 ., Dénes 2016 ined.). A népszerű, országjáró, gasztronómiai tévéműsor, a Gasztroangyal szerkesztője, Borbás Marcsi (2016 ex verb.) pedig jól emlékszik arra, hogy gyermekként többször is kóstolta a főtt sulymot a Drávától és Dunától sem túl messze fekvő Máriagyűd búcsúin. A levélzöldségek közül egyes vadon növő hagymák, gumók és ehető, zöld levelek, hajtások gyűjtése is ismert a múltból Baranya településein. A hagymák közül a kígyóhagyma ( Allium scorodoprasum ) és a medvehagyma is tányérra került, de csak egy-egy régi adata ismert, így nagy valószínűséggel közel sem volt olyan gyakori fogyasztásuk, mint amennyire népszerű és sokrétű ma a medvehagyma használata (Nagy 1942 : 269 ., Mészáros 2015 ). A kígyóhagyma télen is gyűjthető, így vadsnidlingként olykor még a téli és a kora tavaszi piac kínálatában is szerepel. Az erdei-mezei levélzöldségek közül a nagy csalán, a mezei sóska, a madársaláta ( Valerianella locusta ), a salátaboglárka ( Ficaria verna) és a pongyola pitypang ( Taraxacum officinale ) fogyasztása ismert a megyében. Mázán a takarmánylucerna ( Medicago sativa ) friss tavaszi hajtását is fogyasztották a háború után levélzöldségként, hasonlóképp a csalánhoz ( Urtica dioica ) ( Dénes 2016 ined.). A kopácsi magyaroknál – a történelmi Baranya ma határon túli részén – a gyékény ( Typha sp.) friss hajtása szerepel salátaként a forrásokban (Lábadi 1994: 47 – 49 . ). Egy 90 év feletti, szabolcsfalui asszony napjainkban így meséli: régebben még főzte a csalánt szósznak, habarva. Férje szerette is, de gyerekei már nem ették. A vasasi székelyeknél öntött salátaként szerepelt a pitypanglevél az asztalon (Gelencsér 1977 ) . Ezek ma is gyűjtött saláta- és főzeléknövények. A komlóhajtás fogyasztásának régi adata a megyében nem ismert; ma ritka vadzöldség-különlegesség, egy alkalommal a piacon is láttam árulni. A komló virágzatát viszont fűszerként és valószínűleg tartósítóként, a kenyérkelesztő, komlós kovászhoz gyűjtötték régen. Ma a kész kenyérélesztők és a péksütemények gazdag kínálata mellett a komlós kovászos, otthoni kenyérkészítés hagyománya visszatérésének nincs nyoma Baranyában. A gyökérzöldségek közül a mogyorós lednek ( Lathyrus tuberosus ) gumóját több baranyai forrás is említi ( Nagy 1942 : 270 ., Zentai 1966 : 186 ., Müller 1973 : 156 ., Lábadi 1994 : 47 – 49 . ); a pásztorok parázson sütve fogyasztották.
