Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
IN MEMORIAM - Gál Éva: Emlékezünk Déri Jánosra (1925–2016)
Emlékezünk Déri Jánosra (1925–2016) 587 A kötet elkészülte után már egy múzeum létesítésének lehetőségét mérlegelte a vállalat vezetése. A hagyományok, a mesterségbeli fogások ismerete a ma emberének munkáját is segítheti. Elsősorban ez adta az indítékot az ipar- és divattörténeti gyűjtemény szervezésére, létrehozására. Hogy miként történt a gyűjtés? Részben régiségkereskedésekkel, a BÁV üzleteivel való folyamatos kapcsolattartás révén történtek vásárlások, illetve újsághirdetések alapján bukkantak rá azokra az emberekre szerte az országban, akik vételre felajánlották féltve őrzött darabjaikat. A gyűjtőmunka, amelyet e sorok írója végzett, gazdag termést hozott. A formálódó kollekció első bemutatkozására 1981ben Budapesten egy időszakos kiállítás keretében került sor. A gyűjteménynek azonban állandó helyszínre volt szüksége. Sajnos az anyag elhelyezésére megfelelő épületet évekig nem sikerült találni. Már szinte kilátástalan helyzet alakult ki. Azonban 1985-ben a Mecsek Tourist segítségével végül is sikerült a siklósi várban helyet kapni a gyűjtemény számára. Közel egy évig tartott az előkészítő munka. A lovagterem csinosítása, a bútorok elkészülte után, 1986 tavaszán már a rendezés is megkezdődhetett. Az első látogatók 1986. május 9-én a vállalat nyugdíjasai voltak. A tárlókban elhelyezett képek, iratok, szerszámok részben az ő munkásságuk, életük emlékét is őrizte. Május 22-én a Janus Pannonius Múzeum vezetői tekintették meg a gyűjteményt, amelyről elismeréssel nyilatkoztak. Így, az illetékes szakemberek véleményét is meghallgatva, s megerősítését megszerezve került sor az ünnepélyes megnyitóra a cég alapításának 125. évfordulóján, 1986. október 3-án, a siklósi várban. A lovagterem boltíves falai között a 2009-ig fennálló kiállítást több százezer látogató tekintette meg. A gépek, szerszámok, metszetek, fényképek segítségével a szemlélő felidézhette a mesterség múltját. Emellett több száz tárgyi emlék tárta a látogató elé a divat változásait is. A még ma is működőképes, 80-90 éves varrógépekkel készültek egykor a Hamerli Kesztyűgyárban az elegáns glaszékesztyűk. Az öreg szerszámok nyelét a szakmát szerető, kiváló munkát végző szabászok keze koptatta fényesre. A szakadozott munkakönyvek, levelek a kesztyűsök múltját idézték fel. Voltak látogatók, akik az évek során többször is visszatértek a siklósi várba, újra megtekinteni a gyűjteményt. Ők örömmel jegyezték meg, hogy rendszeresen változik a kiállítás anyaga, és így mindig tud valami újat, meglepőt nyújtani számukra. A szakmai múlt ily módon való ápolása referenciaként is szolgált a Pécsi Kesztyűgyár, a „HUNOR” számára, növelte rangját, öregbítette hírnevét. A kereskedelmi partnerek, amerikai, kanadai, angol, német és svéd szakemberek is rendszeres látogatói voltak a tárlatnak, s több külföldi kiállításon (pl. Németországban, Hollandiában) is bemutatkozhatott a HUNOR gyűjtemény egy-egy kisebb válogatása” (Déri – Márfi – Gál 2016: 98–99.) . 6 6 1989-ben a 150 éves neves müncheni Roeckl cég kiállítására, majd 1990-ben a holland Laimböck cég tárlatán kerülhettek bemutatásra a HUNOR gyűjteményének kölcsönzött darabjai.
